Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

A cholestasis a várandósság alatt előforduló leggyakoribb májbetegség, ami általában a terhesség második trimeszterének végén vagy a harmadik trimeszter elején alakul ki, és a szülés után 4–6 héttel spontán megszűnik. Az epepangás az anyai szervezetben – a kellemetlen viszketésen kívül – sú­lyosabb következményekkel nem jár, ezzel szemben a potenciális magzati szövődmények spektruma széles, a meconiumos magzatvíztől a koraszü­lésen át a váratlan méhen belüli elhalásig terjedhet.

A PAINT vizsgálat eredményei szerint a perindopril/amlodipin/indapamid hármas kombináció kiváló továbblépési lehetőség azoknak a hipertóniás betegeknek a kezelésében, akiknek a vérnyomását kettős gyógyszer-kom­binációval nem tudjuk a célérték alá csökkenteni.

Clinical Drug Investigation, 2014

A myasthenia gravis az ellenanyag mediálta autoimmun betegségek proto­típusa: a neuromuszkuláris junkció acetil-kolin-receptorainak működését gátló ellenanyagok hatására alakul ki a betegségre jellemző izomgyenge­ség, izomfáradékonyság. Hatásos terápiái csak az elmúlt 40 évben váltak széles körben elfogadottá. A jelenleg elérhető kezelésekkel a betegek döntő többsége egyensúlyban tartható, közel tünetmentes állapotban teljes érté­kű életet élhet. A betegellátás elsődleges szempontja a miaszténiás krízist provokáló tényezők kerülése.

A betegek jelentős hányada krónikus mozgásszervi eredetű fájdalom miatt keresi fel háziorvosát, a reumatológiai vagy ortopédiai szakrendeléseket. A hatásos fájda­lomcsillapító kezelés nemcsak a funkcionális állapotot, hanem az életminőséget is javítja, a munkaképesség fenntartásával vagy helyreállításával a háttérben álló kór­képek által okozott gazdasági terhet is csökkenti. A fájdalomcsillapítók elterjedt al­kalmazása ellenére a betegek közel fele elégtelennek érzi a gyógyszerek hatását. A jelen összefoglaló áttekintést nyújt a mozgásszervi eredetű fájdalmak leggyako­ribb okairól, az egyes kórképek által okozott panaszok jellegzetességeiről és a fájda­lomcsillapítók egyes csoportjainak alkalmazási lehetőségeiről.

Több vizsgálat is azt jelezte, hogy a délelőtt második és harmadik harmadában, illetve a délután közepén és a késő délutáni órákban nagyobb a cerebrovaszkuláris események előfordulásának kockázata. Egyes beszámolók szerint hétvégén és hétfőn szaporodnak meg a stroke-esetek, míg mások a szerdát jelölik meg a legkockázatosabb napnak, megint mások nem tapasztaltak szignifikáns különbségeket a hét egyes napjai között. A biológiai hemodinamikai és hemosztatikus folyamatok cirkadián változásait feltételezik a stroke előfordulásában észlelhető időszaki ingadozásai mögött, mint amilyen például a fibrinolitikus aktivitás kora reggeli órákban észlelhető csökkenése, mely a trombogén állapot fokozódását vonja maga után.

Az akut ischaemiás stroke (AIS) és a myocardialis infarktus (MI) esetében is kapcsolatot észleltek a cirkadián ritmussal. Úgy tűnik, hogy az AIS kialakulásának gyakorisági csúcsa a reggel 6 óra és déli 12 óra közötti időszakra esik, és ezen belül is a 10 és 12 óra között van a legkritikusabb időszak. Az AMI vonatkozásában azt figyelték meg, hogy a kívülről bevitt rekombináns szöveti plazminogén-aktivátor (rt-PA) hatása ugyancsak a napszaki ingadozás függvénye, hiszen az rt-PA adása déli 12 óra és éjfél között – ezen belül is leginkább este 8 óra körül – a legeredményesebb. Az AIS tekintetében nem sok információval rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a cirkadián ritmus miként befolyásolja a trombolízis hatásfokát.

A hangulatzavarok egyik legismertebb és legjellemzőbb tulajdonsága a periodicitás, ami az egyes hangulati epizódok megjelenésének szezonalitásától a tünetek napszaki ingadozásáig a különböző biológiai ritmusok patogenetikai szerepére utal. Ezek között kiemelkedő szerepe van a cirkadián ritmus szabályozás rendellenességeinek, mert azok a hangulatzavarok legkülönbözőbb formáiban (unipoláris depressziókban és a bipoláris zavarokban egyaránt) törvényszerűen megjelennek és gyakran a tünetek előterében állnak.

Adepressziók széles körben elterjedt monoamin-hipotézise a depressziós tüneteket biokémiailag a centrális monoamin (szerotonerg, noradrenerg, dopaminerg) neurotranszmisszió egyensúlyzavarára vezeti vissza. Évtizedeken át ezen a feltételezésen alapult az antidepresszív gyógyszerek egymást követő generációinak fejlesztése: a régi MAO-gátlók, a triciklusos szerek, majd az SSRI és SNRI szerek, illetve a specifikus szerotonin-/noradrenalinreceptor-antagonisták egyaránt a szinaptikus neurotranszmitter-koncentrációkat növelik, és ezen át az egyes monoamin rendszerek aktivitását fokozzák.

A szerzők áttekintik a klinikai és laboratóriumi endokrinológia legfontosabb alapelveit (receptorok tana, szabad hormon koncepció), a leggyakoribb vizsgálóeljárások (immunoesszé, tömeg-spektrometria) előnyeit és hátrányait. Rámutatnak az endokrin laboratóriumi lelet értékelésének komplexitására.