A szívelégtelenségben szenvedő és kedvezőtlen kimeneteket mutató betegek jelentős arányánál mutatható ki öt fontos mikrotápanyag alacsony plazmakoncentrációja, ami a mitochondriumok elégtelen működéséhez, következésképpen a szívizom rossz energiaellátásához vezethet. Ideje felülvizsgálni, hogy igaz-e az „üzemanyagból kifogyott motor” koncepció, vagy inkább az „önmegsemmisítés felé tartó hibás motor” paradigma lenne helyesebb.
Mindenki, de különösen a szívbetegek számára régóta javasolják a sóbevitel korlátozását, annak ellenére, hogy nem teljesen meggyőző, van-e hatása az életkilátásokra.
A fibromyalgia szindróma olyan krónikus fájdalom szindróma, mely dominálóan diffúz mozgásszervi fájdalmak képében jelentkezik, ezért hagyományosan a reumatológiához, a lágyrész-reumatizmusok közé sorolják, jóllehet a centrális szenzitizáció és a centrális fájdalom mechanizmusai állnak a középpontjában.
A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leggyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus betegségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk.
Az onkokardiológia vagy kardioonkológia viszonylag új orvostudományi terület, mely több szakma – elsősorban az onkológia, hematológia és kardiológia – integrált együttműködésén alapul. Kialakulását hosszú folyamat előzte meg. Kezdetben az onkokardiológiai együttműködés elsősorban az antraciklintartalmú kezelések mindenki által jól ismert kardiotoxikus mellékhatásainak felismerésére, követésére, illetve megelőzésére szolgált.
A Nemzeti Egészségügyi Program 2018–2030 szakpolitikai stratégiai tervezet a lakosság betegségterhének mérséklése érdekében a prevenciós törekvések első helyén a szív- és érrendszeri betegségeknek, a harmadik helyén pedig az anyagcsere-betegségeknek a megelőzését szerepelteti. Az e betegségek kialakulásában szerepet játszó rizikótényezők és -állapotok már gyermek- és serdülőkorban észlelhetők, gyorsítják a metabolikus eltérések kialakulását és az atherogenesist, e hatások kivédése vagy csökkentése a felnőttkori betegségek prevencióját szolgálja.
A funkcionálisan szelektív receptorligandok alkalmazása biztonságosabb, hatásosabb gyógyszerek kifejlesztését teszi lehetővé – a szívelégtelenség kezelésében éppúgy, mint a fájdalomcsillapítás terén.
Az elmúlt évtizedek során a civilizált országokban robbanásszerűen megnőtt a 2-es típusú diabetes mellitusban és metabolikus szindrómában szenvedők aránya. Epidemiológiai adatok alapján 2000-ben 220 millió 2-es típusú diabéteszes ember élt a Földön; 2013-ban ez a szám meghaladta a 300 milliót, és az előrejelzések szerint 2035-re 600 millió körüli betegszám várható. Összefüggés igazolható az elhízott, COPD-ben szenvedők és a metabolikus szindróma között.
Az angiotenzinreceptort és a neprilizint egyidejűleg gátló LCZ696 eredményesebbnek bizonyult az önmagában adott ACE-inhibitornál a halálozás és a szívelégtelenség miatt szükségessé váló kórházi felvétel megelőzésében. Az Európai Kardiológus Kongresszuson Barcelonában is közzétett adatok meggyőző bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a kétfajta hatásmechanizmus krónikus szívelégtelenségben többet ér a puszta RAAS-gátlásnál.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.