Pitvari elégtelenség - egy új szindróma

Dr. Adrián Baranchuk (Queen's University, in Kingston, Ontario, Canada) – az Inter-American Society of Cardiology (IASC) megválasztott elnöke a 2022-es 48. Argentin Kardiológiai Kongresszuson (SAC) Buenos Airesben kijelentette, a pitvari diszfunkció, amelyet széles körben más szívbetegségek markereként vagy következményeként tartanak számon, releváns klinikai entitás, ezért minden kardiológusnak tisztában kell lennie azzal, hogy ezt új szindrómaként kell kezelni. Kongresszuson (SAC) Buenos Airesben.

Baranchuk már 4 munkatársával, köztük Eugene Braunwalddal a bostoni Brigham and Woman's Hospital (Massachusetts, Egyesült Államok) főorvosával már 2020 elején javasolta egy, a Journal of the American College of Cardiology (JACC)-ban megjelent cikkében (https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0735109719384530?via%3Dihub), hogy tekintsük a pitvari elégtelenséget önálló entitásként vagy szindrómaként.

Patológia funkció ellenére

Sok szívelégtelenségben szenvedő betegnél megmarad a pumpafunkció, és számos szívelégtelenbetegnél a kamra megfelelően húzódik össze és lazul el. Ezen jelenség patológiai hátterének keresése, különösen bal pitvar összehúzódásának vizsgálata alapján a pitvari elégtelenség definiálására az alábbi konszenzusos javaslatot tették: pitvari elégtelenség minden olyan pitvari diszfunkció (anatómiai, mechanikai, elektromos és reológiai, beleértve a vér homeosztázisát is), amely károsodott működést, szívtüneteket és az életminőség romlását (vagy a várható élettartam csökkenését) okozza, jelentős billentyű- vagy kamrai rendellenességek hiányában.

A pitvari elégtelenség okainak két nagy csoportjaként a pitvari és interatriális összehúzódás elektromos zavarait illetve fibrózis progresszív kialakulását jelölte meg, amely az interatrialis összehúzódás diszszinkróniájához, pumpa meghibásodásához és a pitvari rezervoárként és vezetékként való működésének fokozatosan károsodásához vezet.

"Ezek a mechanizmusok viszont olyan neurohormonális elváltozásokat váltanak ki, amelyek állandósítják a pitvari elégtelenséget, így nem csak a nagyon nehezen kezelhető progresszív fibrózis jelent nagy problémát, hanem az állandó neurohormonális aktiváció is, amely garantálja, hogy ezek a jelenségek soha nem szűnnek meg. Ennek az eseménykaszkádnak a megnyilvánulásai vagy végpontjai az ismertek: stroke, ischaemia és szívelégtelenség.

Új entitás szükséges?

A pitvari elégtelenség önálló klinikai entitásként történő meghatározása nemcsak helyreállítja a pitvaroknak a szívműködésben hierarchiájában betöltött vezető szerepét, amit William Harvey már 1628-ban feltételezett, hanem új kutatási irányokat is lehetővé tesz, amelyek idővel megelőző beavatkozásokat kifejlesztését eredményezhetik.

Az egyik fontos lépés kórkép a részleges vagy teljes interatrialis blokk korai felismerése az elektrokardiogramon a P hullám jellemzőinek elemzésével, mert ennek révén megakadályozható a pitvarfibrilláció kialakulása. A bal pitvar megnagyobbodása echokardiográfiával is kimutatható.

A pitvarfibrillációt eredményező kontraktilis károsodás megelőzésére kell koncentrálnunk a kockázati tényezők: például a magas vérnyomás, alvási apnoe vagy nagy dózisú alkoholfogyasztás korrekciójával, továbbá az esetleges pitvarfibrilláció azonnali észlelésére minden eszközt be kell vetnünk, Holter monirorozás alapján készülő elektrokardiogramot, illetve a folyamatos monitorozást lehetővé tevő Apple Watch-ot, a KardiaMobile-t vagy a beültethető eszközöket.

Két vizsgálat, az ARCADIA és az AMIABLE, azt kívánja meghatározni, hogy az emelkedett kardiovaszkuláris kockázati pontszámmal rendelkező és ezen pitvarfibrillációhoz még nem vezető pitvarbetegségek bármelyikének megléte ​​esetén alkalmazott véralvadásgátló csökkentheti-e a stroke előfordulását. A stratégiának racionális alapját az adja, hogy a NAVIGATE ESUS vizsgálat nyers adatainak részanalízise során ismeretlen okú embóliás stroke-ban szenvedő betegekben az interatrialis blokk jelenléte esetén becslések szerint tízszer nagyobb a második stroke előfordulásának kockázata. Egy másik 2018-as megfigyeléses tanulmány szerint szívelégtelenségben szenvedő járóbetegeknél az előrehaladott interatriális blokk körülbelül megháromszorozta a pitvarfibrilláció és az ischaemiás stroke kialakulásának kockázatát.

Baranchuk szerint megválaszolandó kérdés, hogy a megőrzött ejekciós frakcióval rendelkező szívelégtelenség kezelésére használt, gyógyszerek hasznosak lehetnek-e az elsődleges pitvari elégtelenségben, illetve, hogy fejleszthetőek-e specifikus gyógyszerek a fibrózis folyamatának elnyomására vagy lassítására.

Forrás:

Medscape