A Nageotte-nóduszok farmakológiai megcélzása lehet ígéretes új megközelítés a diabéteszes neuropátiás végtagfájdalom fájdalom kezelésében.

A biológiai és a valódi életkor szerepe

A molekuláris biológia, az őssejtkutatás és a látással foglalkozó tudomá­nyok innovációi lényegesen bővítették eszköztárunkat a retinadisztrófiák következtében kialakult látásvesztés kezelésére. A diagnózis korai klinikai felismerése és a genetikai háttér tisztázása nélkülözhetetlen, hiszen a pon­tos genotípus és fenotípus ismerete a betegek számára lehetővé teheti a ma még csak klinikai tanulmányok kereteiben elérhetőúj terápiás módszerek kipróbálását.

Ajelenlegi számban néhány fontos ku­tatási és betegellátással kapcsolatos témát foglaltunk össze, amelyek az általá­nos orvosok és a nagyközönség körében is érdeklődésre tarthatnak számot.

Bár a mechanizmusok még nem ismertek, egyértelművé vált, hogy a bél baktérium összetétele és a táplálkozás fontos hatással vannak a kognitív funkciókra is.

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

Az újabb vizsgálatok eredményei szerint daganatos megbetegedésekben nem csak az alkalmazott kezelés, hanem már maga a daganatos állapot is kognitív zavarokat okozhat.

A szigma-1 receptor agonista és NMDA receptor antagonista dextromethorphan (DM) ismert hatása a neuroprotekció glutamát excitotoxicitás, hypoxia és ischaemiás károsodás esetén, emellett gátolja a mikroglia-aktivációt. Nem ismerjük azonban az oligodendroglia (OL) és oligodendrocyta prekurzorokra (OPC) kifejtett hatását sejtkárosító stimulusokat követően. Sclerosis multiplexben (SM) a demyelinisatio megakadályozásához fontos lenne az oligodendroglia-sejtek védelme, a remyelinisatio forrásaként szolgáló oligodendrocyta prekurzorokkal együtt. Jelen tanulmány célkitűzései között szerepelt a dextromethorphan hatásának vizsgálata citotoxikus molekulák által előidézett OL- és OPC-károsodás megakadályozásában, és az OPC-proliferációra, -érésre gyakorolt hatásának tanulmányozása kevert gliasejtkultúra felhasználásával.

Az iszkémiás jelenségeket úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen lezúduló bioké­miai vízesést, melyben a káros anyagcsere-folyamatok „vízsugarai” nem egymás után, hanem széles folyamban, egymás mellett zúdulnak alá. Ha csak egy bioké­miai reakciót blokkolunk, akkor annyi eredmény várható, mint ha esernyőnkkel egy lezúduló széles vízesés alá állnánk. 

Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában az idegsebészi ellátást igénylő koponya­űri vérzésekről olvashatunk. A hazai ellátás szervezéséből adódóan ezek­kel az esetekkel a neurológus szakor­vosok is gyakran találkoznak, így sok múlik felkészültségükön, tapasztalatu­kon a betegek további sorsát illetően. Természetesen a diagnosztikus és terá­piás döntésekben az idegsebészre hárul a döntő szerep, de az ilyen betegek ellá­tásában jártas sebészek, az idegsebésze­ti osztályok elérhetősége az ország több régiójában korlátozott, így nem kerül­hető meg a neurológusok bevonása, együttműködése.