Az EMDR a traumával és stresszorral összefüggő zavarok bizonyítottan hatékony pszichoterápiás módszere, amely egyéb indikációkban is ígéretes. Az alábbiakban ismertetjük az eljárás történetét és működését, rövid esetleírásokkal illusztrálva.
A 2-es típusú diabetes kezelésének elsőként választandó gyógyszere a metformin. A sejtekben anyagcsere-módosító, glükózszintcsökkentő aktivitásának döntő részét az AMPK aktiválásának útján át fejti ki. Van azonban sok egyéb, többek között a kardiovaszkuláris szövődményeket, a pulmonalis fibrosist és hypertoniát, a neoplázia keletkezését, a Covid–19- fertőzést előnyösen befolyásoló hatása is. A szerző a metformin célszervekben (májsejt, izomsejt, vastagbél), valamint az egyéb szervekben (kardiovaszkuláris rendszer, tüdő, daganatsejtek, immunrendszer, Covid-fertőzés stb.) kifejtett hatásait, azok mechanizmusát foglalja össze.
A központi idegrendszeri tumorok kezelése napjainkban is nagy kihívás az onkológiai és idegsebészeti munkacsoport számára. A daganatok heterogén szövettani, illetve topológiai jellemzői miatt minden eset egyedi mérlegelést igényel. A túlélést a szövettanon és stádiumon kívül nagyban meghatározza a reszekció mértéke, azonban az agyi elokvens régiók közelsége erősen korlátozhatja az eltávolítást. A jelenlegi modern neuroonkológiai ellátás kulcsfontosságú eleme a lehető leghosszabb progressziómentes túlélést megfelelő életminőséggel együtt biztosító műtéti beavatkozás megtervezése, kivitelezése. Számos pre- és intraoperatív képalkotó modalitás egyidejű fejlesztésével válik egyre elérhetőbbé és biztonságosabbá az optimális terápia. A strukturális, diffúziós és funkcionális MRI mind műtét előtt, mind közben lehetőséget nyújt a daganat és az azt körülvevő elokvens területek vizualizációjára. A sebész számára az optimális intraoperatív körülményeket, tájékozódást és látásviszonyokat az egyre kifinomultabb mikroszkópok, navigációs eszközök, intraoperatív képalkotó berendezések, illetve endo- és exoszkópok hivatottak megteremteni. Magy Onkol 68:5-12, 2024
Esettanulmányunkban a hirtelen szívhalál mint a sarcomatoid carcinoma egyik első tünetének szokatlan megjelenéséről számolunk be. Tanulmányunk célja, hogy rávilágítson az ilyen és ehhez hasonló összetett esetek diagnosztikai kihívásaira, hangsúlyozva a korai felismerés és a multidiszciplináris ellátás fontosságát. Az eset figyelemfelkeltő lehet abból a szempontból is, hogy a klinikusok a tumoros etiológiát a hirtelen szívhalál egyéb módon nem magyarázható kiváltó okának tekintsék. Végezetül szeretnénk hangsúlyozni a boncolás fontosságát, mely a betegségek jobb megismeréséhez vezethet.
Normális sejtműködés során a sejtek aszparagint termelnek, míg a leukémiás sejtek nagy része erre nem képes. Ezért az akut limfoblasztos leukémiában szenvedő gyermekeknek a kemoterápia mellé gyakorta adnak L-aszparaginázt a szabad szérumaszparagin-szint csökkentésére. Ez az aszparagindepléció, a leukémiás sejtek „kiéheztetése” azok pusztulását eredményezi.
A daganatos megbetegedések ismerten fokozzák a trombózishajlamot – mind a vénás, mind az artériás oldalon –, így ez fontos tényező az onkológiai betegek ellátásában. A malignus megbetegedés önmagában független rizikófaktor a vénás tromboembólia (VTE) kialakulására nézve. A malignus betegség mellett jelentkező tromboembóliás szövődmények rontják a prognózist és a túlélést, jelentős morbiditással és mortalitással járnak. A VTE a betegség progressziója után a második leggyakoribb halálok a daganatos megbetegedések között. A daganatok egyik jellemzője a hiperkoagulabilitás, amely mellett a daganatos betegekben a vénás pangás és az endotél sérülése is gyakrabban fennáll, elősegítve a fokozott alvadást. A daganatasszociált trombózis (cancer-associated thrombosis) kezelése gyakran komplex, ezért fontos beazonosítani azokat a betegeket, akiknek előnyük származik a primer tromboprofilaxisból. A daganatasszociált trombózis igen jelentős szövődmény a mindennapi onkológiában. Munkánkban röviden összefoglaltuk az előfordulás gyakoriságát és jellemzőit, a háttérben álló mechanizmusokat, a rizikófaktorokat, klinikai megjelenést, laboratóriumi diagnosztikát, valamint a megelőzés és kezelés lehetőségeit.
Az Orvostovábbképző Szemle mindig igyekszik az aktualitásokat követni, és ennek keretében egy-egy szakterületről rendszeresen tematikus összefoglalókat közreadni. Az onkológia területén a multicentrikus klinikai kutatások eredményeként számos korábban eredményesen alkalmazott „standard of care” terápia váltását követhetjük. A komplex onkológiai kezelések során stádiumoktól és szövettantól függően kombinációkban is alkalmazhatjuk a terápiás modalitásokat. Világszerte nagy probléma az egészségügy finanszírozása, a hospitalizációs idők csökkentése. Éppen ezért újítottak a sebészi beavatkozásoknál a minimál invaziv technikák és a robottechnikák irányába. A szisztémás gyógyszeres kezeléseknél a premedikációk és a szupportációk előírásszerű alkalmazásával megvalósíthatók az ambuláns kezelések. A hormonérzékeny daganatok (emlő, prosztata) esetében egyre inkább eltolódik a kemoterápiák alkalmazásának ideje, megnövelve az össztúlélést, javítva az életminőséget. Az alkalmazott gyógyszerek hatásmechanizmusának és a daganatok molekuláris patológia eredményeinek birtokában egyre inkább meghatározhatók a szinergista, antagonista és additív hatások. Az onkológia minden társtudománnyal érintkezik, így a terápiás lehetőségek változása maga után vonja a mellékhatások ellátásának sokszínűséget is.
A lokálisan előrehaladott, inoperábilis vagy áttétes vesedaganatok kezelése az onkológia dinamikusan változó területe. Az első célzott terápiás készítmény törzskönyvezése óta (2005) szinte évente került sor újabb és újabb készítmények nemzetközi elfogadására és regisztrálására. Az immunellenőrzőpontgátlók kifejlesztése és az ellátási algoritmusokba illesztése (2015) tovább bővítette a terápiás lehetőségeket. Mindezek ellenére a különböző terápiás vonalakban alkalmazott készítmények optimális kiválasztása jelentős kihívás elé állítja a klinikusokat. Az összefoglaló közleményben a második és további terápiás vonalban alkalmazható terápiaválasztáshoz szükséges adatokat, szempontokat, klinikai vizsgálatok eredményeit gyűjtöttük össze, valamint bemutatjuk a hazai kezelési lehetőségeket.
Az elmúlt két évtized sugárterápiás technológiai fejlődése sok szempontból a terápiás szemléletet is megváltoztatta, és az új besugárzási technikák, elsősorban a sztereotaxiás kezelések már rutinszerű alkalmazása új utakat nyitott a komplex onkológiai betegellátásban. A megváltozott sugárterápiás szemlélet és klinikai gyakorlat bizonyítására talán a legjobb példa a vesedaganatok kezelésében megmutatkozó átalakulás. A vesedaganatok a hagyományos sugárterápiás gondolkodásban radiorezisztens betegségként rögzültek, így a közelmúltban a sugárkezelésnek csak minimális szerepe volt a betegek ellátásában. Az új technológiák bevezetése azonban lehetőséget biztosított a rizikómentes fokális dóziseszkalációra, így már a vesedaganatokat vagy azok áttéteit is sokkal hatékonyabban tudjuk kezelni. Mindeközben az előrehaladott vesedaganatok onkológiai gyógyszeres kezelésében is látványos előrelépés történt a célzott és immunterápiás módszerek bevezetésével, így a kétféle onkológiai modalitás együttes alkalmazása mellett gyökeresen megváltozott a vesedaganatok ellátási stratégiája, és a következményes onkoterápiás eredményesség. Jelen közleményünkben a sugárterápiás fejlődés lépéseit, az új indikációs köröket és a kombinált terápia lehetőségeit foglaljuk össze.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.