A Wilson-kór a genetikai betegségek között egy viszonylag gyakori, kezelés nélkül fatális kórkép, azonban az időben megkezdett terápia segítségével az esetek nagy részében a hepatológiai, illetve neuropszichiátriai tünetek progressziója megállítható, sokszor tünetmentes állapot érhető el. Ebben a közleményben kiemelünk néhány fontos gyakorlati kérdést. Röviden összefoglaljuk a gyakorlati és orvostörténeti szempontból lényeges állo­másokat is.

A daganatok kikerülik vagy elnyomják az immunrendszer spontán tumorellenes védekezését, ám az immunterápia ezt a blokádot áttörve akár több kezelésen progrediált betegek körében is tartós és komplett választ ered­ményezhet. Ezért az immunterápiát sokan már az onkológia ötödik egyen­rangú pillérének tekintik.

A négy „D”-vel jellemezhető pellagrára jelen körülményeink között számí­tani nem kell. Tudnunk kell azonban, hogy sok olyan apró tünetet észlel­hetünk, amely a B₃-vitamin hiánya következtében nehezíti meg betegünk életét. A mi kötelességünk pedig az, hogy apró jelek alapján is gondoljunk a tünetszegény pellagrára, amit könnyen meggyógyíthatunk.

A Magyar Tüdőgondozói Hálózat 2014-ben Magyar Örökség díjban része­sült. Az elismerés annak a korszakos orvostörténeti sikernek szólt, ami Magyarországon a tuberkulózisnak mint népbetegségnek a felszámolását jelentette. Az új megbetegedések számának folyamatos csökkenése folytán Magyarország ma a WHO definíciója szerint tbc-vel alacsonyan átfertőzött országnak számít.

A munka jól foglalja össze a béltraktusban helyet foglaló különböző bélbaktériumok szerepét. Ma egyesek „ökoszisztémát” emlegetnek, mások hangsúlyozzák, hogy jelentőségét tekintve szervezetünk „szuperorganizmusának” is tarthatjuk. A legnagyobb tömegű szervünknek is tekinthetjük, hiszen össztömege a bélrendszerben 1-2 kg. A bélflóra és az emberi szervezet közötti kölcsönhatást mutualizmusnak tartjuk, ami azt jelenti, hogy nem pusztán együtt létezésről, hanem olyan kapcsolatról van szó, ahol mindegyik egyed aktivitása pozitívan hat a másikra. 

Paul Ehrlich 1854. március 14-én szüle­tett az akkor még Németországhoz, napjainkban Lengyelországhoz tartozó fel­ső-sziléziai Strehlenben. Szülei mindkét ágon olyan családból származtak, amelynek ko­moly köze volt a tudományhoz. Az ifjú Paul Ehrlichre a legnagyobb hatást unokabátyja, a vegyész Carl Weigert tette, aki újszerű szí­nezési technikákat dolgozott ki mikroszkópos elemzésekhez.

A terhességi tesztekhez egykor nélkülözhetetlen afrikai karmosbékákkal elterjedt gomba tömeges fajkipusztulással fenyegető világjárványt indított el a kétéltűek között.

Jó hír azoknak, akik szabadidejükben szívesen búvárkodnak a nemzetközi orvostörténeti szakirodalomban, hogy életben marad a szakterület nemrég végveszélybe került patinás folyóirata. Egy kardiológiai mérföldkőről megemlékezve kívánunk további hosszú életet neki.