A terhességi teszthez békákra volt szükség

Ha manapság egy fiatal nő úgy érzi, hogy esetleg terhes, és ezt szeretné pontosan tudni, bemegy bármelyik patikába és megvásárolja valamelyik terhességi tesztet. Rövidesen tisztában lesz azzal, hogy 9 hónap múlva készülnie kell-e a gyermekszülésre.

Fél évszázaddal ezelőtt, a helyzet ennél sokkalta bonyolultabb volt. A legismertebb orvostörténeti folyóirat, a Wellcome History érdekes tanulmányt közöl arról az időszakról, amikor a terhesség megállapításához a föltételezett gravida vizeletét a kezelőorvosnak Angliában Edinburgh, Sheffield vagy Watford laboratóriumába kellett küldenie. Az angol társadalombiztosítás ezekben a városokban szerelte fel azokat a vizsgálóhelyeket, ahol az ilyen tesztet elvégezték.

Jesse Olszynko-Gryn Cambridge Egyetemének Tudománytörténeti Intézetében dolgozik. Témája a terhesség kimutatásának tudományos kutatása, és ennek kapcsán megtalálta azt a korosodó hölgyet, aki a múlt század ötvenes éveiben, még az akkori módszerekkel a London közelében lévő Watford laboratóriumában, fiatal lányként dolgozni kezdett.

Audrey Peattie minden nap postán érkezett női vizeletet fecskendezett be a laboratórium akváriumaiban élő békák bőre alá. Terhesség esetén a vizeletben megjelenik a humán korion-gonadotropin (hCG), és ez a nőstény békáknak beadva petesejtek tömegének termelődését váltja ki. Hím békák esetében spermiumok keletkeznek a hormon hatására.

Korábban nőstény egereken vagy nyulakon dolgoztak, de az ováriumban bekövetkező reakció vizsgálatához boncolni kellett az állatokat, ezért váltotta fel az afrikai Xenopus laevis békákkal végzett teszt az addig alkalmazott módszereket. A Xenopus békákat elképesztő tömegben fogták össze Afrikában, és onnan szállították a terhességi próba végett Európába, az Egyesült Államokba és Ausztráliába.

A „Xenopus-teszt” mellett Angliában a vizsgálat neve sokfelé „Hogben-teszt” volt, mert a módszert az angol élettankutató, Lancelot Hogben fedezte fel és ajánlotta. A vizsgálat elvégzésére elsősorban differenciáldiagnosztikai okokból került sor, például valamilyen hasi terime tisztázása végett, ha a nőgyógyász nem tudta eldönteni, hogy valamilyen tumor vagy terhesség indulását észlelte. Ilyen esetben a Hogben-teszt költségét az angol társadalombiztosítás állta, de ha valaki csak arra volt kíváncsi, hogy kezdődő terhesség van-e a tünetek hátterében, akkor fizetnie kellett.

A diagnosztikus vizsgálat annak idején nem volt egyszerű: a laboratóriumba érkező vizelet több napig a postán utazott, így a nyári melegben, erős illatot árasztva érkezett, de az is előfordult, hogy vizsgálati anyagot tartalmazó üveg már törött állapotban került a labor munkatársainak kezébe.

A hetvenes években jelentek meg a mind egyszerűbben használható, gyógyszertárban forgalomba került terhességi tesztek, de bizarr módon a Xenopus béka ilyen irányú története ezzel nem ért véget. Az afrikai békák többsége hordozta a Batrachochytrium dendrobatidis nevű gombát. Ez a Xenopus laevis békafajra azért nem jelentett veszélyt, mert ezekben a békákban rezisztencia alakult ki, ezért a gomba hatására nem betegedtek meg.

A világ terhességet vizsgáló laboratóriumaiba betelepítve viszont elterjesztették a gombát, mely mindenféle kétéltű állatokban, a békák mellett a szalamandrákban és a lábatlan kétéltűekben is halálos fertőzést okoz. Döbbenetes módon a téma kutatói szerint a terhességi próba miatt importált gombafertőzés következtében jelenleg mintegy 1800 kétéltű állatfaj áll a kihalás küszöbén.