A poszt-COVID szindróma bármely, a vírusfertőzésen átesett betegben kialakulhat és megközelítőleg a betegek 10%-a tapasztal elhúzódó tüne­teket.¹ A betegek legnagyobb hányadában spontán regresszió jelentkezik szupportív kezelés, tüneti terápia és életmódbeli változtatások (pihenés, fokozatosan növelt fizikai aktivitás) mellett. A szindróma több szervrend­szert is érinthet, mely alapvetően meghatározza a tünetek sokszínűségét. Általános szimptómaként gyengeség, fáradtság, generalizálódott fájdalom és láz fordultak elő. Jelen írás a pulmonológiai vonatkozásokat öleli fel.

Alvási apnoéban szenvedőknél -tekintet nélkül az egyéb kockázati tényezők meglétére vagy hiányára- súlyosabb a COVID-19-es fertőzés lefolyása.

A pulzoximetria általánosan alkalmazott noninvazív monitorizálási tech­nika a kritikus vagy potenciálisan fenyegetett állapotú betegek oxigenizációjának (egész pontosan az artériás vér oxigenizált hemoglobin ará­nyának, azaz szaturációjának) monitorozására. Az oxigenizáció zavarának gyors felismerése gyorsabb terápiát tesz lehetővé, ezzel javítva a páciensek gyógyulási, csökkentve a súlyos komplikációk kialakulásának esélyét.

Egy brit Fázis II vizsgálat szerint az inhalációs budesonid csökkenti a sürgősségi beavatkozások szükségességét és a COVID-19 fertőzésből való felgyógyulás időtartamát.

Egy Argentínában végzett klinikai vizsgálat szerint a COVID-ból gyógyultak vérplazmája csak igen szerényen befolyásolja az új koronavírus okozta súlyos tüdőgyulladásban szenvedők állapotát.

COVID-19-ben a magas NT-proBNP érték a szívelégtelenségben nem szenvedőknél is emelkedett mortalitást jelez.

Egy vizsgálatban immunszuppresszív szteroid kezeléssel és interleukin-6 receptor elleni monoklonális antitest szükség szerinti hozzáadásával sikerült elfojtani a COVID-19-hez társuló „citokin vihart”.

A köszvény autoinflammatórikus betegség, kialakulásában az NLRP3 inflammaszóma és az interleukin-1 kiemelt szerepet játszik. A diagnosztiká­ban legfontosabb a mononátrium-urát kristály kimutatása, de érzékenyebb képalkotókkal a kristálylerakódás és a tofuszképződés is vizualizálható. A gyógyszeres kezelésre – a rohamoldásra és a fenntartó kezelésre – vo­natkozóan 2016-ban két új ajánlás is megjelent. A lényeg a húgysavszint célértékére való törekvés. A húgysavszintcsökkentés középpontjában ma is a xantin-oxidáz-gátlók (allopurinol, febuxostat) állnak. Nem szabad elfelej­tenünk az életmódi, diétás megfontolásokat sem, s tekintettel kell lennünk a vaszkuláris és metabolikus társbetegségekre.

Több randomizált vizsgálat szerint a nagyvonalúan alkalmazott oxigénkezelés egyaránt emeli a rövidtávú és a hosszútávú mortalitást a konzervatívabb oxigénadagoláshoz képest.

Az IPF célzott kezelésére 2017 óta Magyarországon már két készítmény is rendelkezésre áll: a pirfenidon és a nintedanib, melyek kijelölt centrumokban a betegeknek támogatással írhatók. Mindkét gyógyszer jelentősen lassítja a forszírozott vitálkapacitás csökkenését és ritkítja az általában fatális kimenetelű akut exacerbációk előfordulását. Az új diagnosztikai és terápiás eredmények fényében a nemzetközi IPF-irányelv megújítása várható a közeli jövőben.