Oxigén-terápia akut kórképekben
Több randomizált vizsgálat szerint a nagyvonalúan alkalmazott oxigénkezelés egyaránt emeli a rövidtávú és a hosszútávú mortalitást a konzervatívabb oxigénadagoláshoz képest.
A Lancetben áprilisban megjelent metaanalízisben 25 randomizált vizsgálat 16 037 beteg adatát dolgozták fel. A betegek elsődorban kardiovaszkuláris problémáik vagy stroke miatt kaptak kiegészítő oxigénterápiát, de voltak vizsgálatok sepsisben, súlyos traumában, sürgősségi műtétben és egyéb kritikus helyzetekben alkalmazott oxigénkezelésről is. Az eredmények megerősítik az eddigi tapasztalatokat. Például a legújabb SO₂S vizsgálatban úgy találták, hogy az acut stroke-ot szenvedő, nem hipoxiás betegeknek adagolt kisdózisú oxigénkezelésnek sem előnye, sem hátránya nem volt. A DETO₂X-AMI vizsgálat szívinfarktusban szenvedő, nem hipoxiás betegeken állapította meg ugyanezt, ráadásul az AVOID vizsgálatban az akut ST-szegment elevációs szívinfarktusos, de nem hipoxiás betegeknek adott (fölösleges) oxigén-kezelés növelte a biomarkerekkel igazolható szívizomkárosodást.
A 25 randomizált vizsgálat analízise során megállapították, hogy a mortalitási kockázat a liberálisan alkalmazott oxigén dózisától függ, és a kórházi, valamint a hosszútávú halálozási arányok fokozatosan emelkednek, ha az oxigén-szaturáció meghaladja a 94%-96%-os küszöböt. Láthatóan semmi haszna nincs a liberális oxigén-adagolásnak: az oxigén-kiegészítést liberális, vagy konzervatív adagolás szerint kapó csoportok betegei között nem volt semmilyen különbség a kórházi kezelést igénylő pneumoniák száma, a kórházi tartózkodások hossza, valamint a beteg későbbi esetleges rokkantsága tekintetében sem.
Az adatok feldolgozás igazolta, hogy amennyiben oxigént adagoltak a kritikus helyzetben, de nem hipoxiás állapotban lévő betegeknek, akkor 20%-kal nőtt ezen betegek kórházi mortalitása. Például minden 71, liberális oxigén-kiegészítéssel kezelt akut coronaria-szindrómás beteg közül 1 meghal a kezelés miatt. A szerzők szerint az oxigén rutinszerű adagolása akut állapotokban egy régről örökölt dogma. A megfigyelések szerint esetleg segíthet, de többnyire nem észlelhető előnyös hatása, sőt a túl sok oxigén veszélyes, ezért megfontolást igényel a kiegészítő oxigén-kezelés bevezetése
A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi közleményben Dr. McEvoy (Johns Hopkins University, Baltimore, Maryland) kifejtette, hogy az oxigént a hipoxia elkerülésére adjuk a betegeknek, de az oxigén túladagolása (a hiperoxémia, az artériás oxigén-tenzió 100 Hgmm fölé való emelése) ártalmas élettani folyamatokat indíthat el. Cikkének címében úgy fogalmaz, hogy „A többlet oxigén akut kórképekben: olajat öntünk a tűzre”. Mortalitási adatokat csak 23 vizsgálat tartalmazott. Ezek 15,754 betegéből meg lehetett állapítani, hogy a még a kórházban bekövetkező halálozás relatív kockázata RR: 1,21, 95%CI 1,03-1,43, P= 0,20, a 30 napon belüli halálozás relatív kockázata RR: 1,14, 95%CI 1,01-1,29, P=0,33, míg a hosszútávú halálozási kockázata RR: 1,10, 95%CI 1,00-1,20, p=0,44 érték volt.
A mortalitás ilyen enyhe emelkedése független volt attól, hogy a betegek még az intenzív osztályon, vagy máshol kapták az oxigént, invazív, vagy nem invazív mechanikus ventilláció történt-e, milyen hosszan kapták a kezelést és a kezelés kezdetén valóban fennállt-e a hipoxia? A tanulmány „korlátai ellenére rámutat arra, hogy nagydózisú oxigén használata nem indokolt”.
Forrás:
2. Lancet
3. Lancet
