A neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kialakulásában az angiogenezis kulcsfontosságú szerepet játszik. A neovaszkularizációért elsősor­ban a VEGF felelős, de más faktorok (Ang-1, Ang-2, növekedési faktorok) is részt vesznek a betegség létrejöttében. Az intravitreális VEGF-gátlók jelentős áttörést hoztak a kórkép ellátásában, a hosszú hatású készítményekkel pedig kedvezőbb betegségkontroll érhető el. Az alábbiakban a jelenleg elérhető VEGF-ellenes készítmények farmakokinetikai tulajdonságait és klinikai ered­ményeit, valamint a hosszú távú betegségkontroll lehetőségeit mutatjuk be.

International Journal of Molecular Sciences, 2024. április

Az időskori makuladegeneráció a felnőtt korban szerzett vaksági okok között vezető helyen szerepel hazánkban és világszerte. A vaszkuláris növekedésifaktor-gátló (anti-VEGF) kezelések segítségével hatékonyan csökkenthető a hirtelen kialakuló látásromlás. Jelen közlemény a már hasz­nálatos és az új, fejlesztés alatt álló kezeléseket tekinti át.

A molekuláris medicina egyik perspektivikus területét képviselő oligonukleotid-terápia rövid, szintetikus nukleinsavakat alkalmaz specifikus gé­nek, illetve fehérjék működésének befolyásolására. Az összefoglaló a ma már gyakorlati eredményeket is felmutató, de sikertörténetnek még nem tekint­hető tudományterület jelenlegi helyzetét és jövőbeli lehetőségeit mutatja be.

A korfüggő macula-degeneráció „nedves”, azaz exszudatív típusának kezelésé­ben áttörést jelentettek a vaszkuláris endoteliális növekedési faktort (VEGF-et) gátló gyógyszerek, a korábban elkerülhetetlen nagyfokú látásromlás megaka­dályozhatóvá vált. A VEGF-gátlók gyógyszercsaládjának legújabb tagjáról, az afliberceptről – más néven VEGF-csapdáról, kereskedelmi nevén Eylea^® készít­ményről – szerzett tapasztalatokat foglalja össze a közlemény.
Drug Design, Development and Therapy, 2013. augusztus

Az  időskori macula-degeneráció (AMD) az idősebb populáció látásromlásának vezető oka. A korszerű anti-VEGF kezelés megjelenésével a betegség exszudatív formájában a látóélesség  stabilizálható, esetenként a látóélesség növelhető. Sajnos az atrófiás macula-degeneráció tekintetében nem állnak rendelkezésre ilyen hatásos terápiás módszerek. 

A gyengén látó felnőttek esetében nagy a depresszió és az elszigetelődés kockázata. A látásromlás az idősek elesésének független kockázati tényezője. A progresszív látásromlás hallucinációs szindrómával társulhat. A családorvosoknak nagy szerepük van az idősödő népesség látásromlásának felmérésében, felismerésében, kezelésében, késleltetésében.