A Stanford és a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem tudósai az emberi bélrendszerben fedeztek fel egy új antibiotikum-jelöltet.

A tripla-negatív szövettani típust (ER-, PR-, HER-2-negatív) az emlődaganatos betegek kb. 15-20%-ánál igazolják a patológusok.¹ Gyakrabban diagnosztizálják fiatal betegeknél. A daganat általában magasabb osztódási rátájú, sokszor 2 cm feletti tumormérettel és lokális hónalji nyirokcsomóáttéttel kerül felismerésre. Gyakran szükséges neoadjuváns onkológiai kezelés a jobb terápiás hatás végett.² Sokszor előrehaladott, metasztatikus állapotban kerül sor a felismerésére. Előrehaladott betegség esetén prognózisa rossz, teljes túlélés irodalmi adatok alapján 12–18 hónap.³ BRCA1/2 mutáció gyakrabban fordul elő ennél a hisztológiai típusnál. Szisztémás kezelés mellett is gyakori a kiújulás, kezelése kihívás elé állítja klinikusokat. Gyógyszeres kezelés során immun-, kemoterápia és célzott terápia egyaránt szóba jöhet további molekuláris vizsgálatok alapján.

A közösségben szerzett tüdőgyulladás napjainkban is igen gyakori és veze­tő haláloki tényezőként szerepel világszerte. Emiatt a kórkép morbiditási és mortalitási mutatóinak globális szintű csökkentése nagy jelentőséggel bír. Ennek alappillérei a hatékonyan működő prevenciós programok, a gyors és szenzitív diagnosztika, valamint az adekvát empirikus antibiotikum ajánlások.

A Wilson-kór a genetikai betegségek között egy viszonylag gyakori, kezelés nélkül fatális kórkép, azonban az időben megkezdett terápia segítségével az esetek nagy részében a hepatológiai, illetve neuropszichiátriai tünetek progressziója megállítható, sokszor tünetmentes állapot érhető el. Ebben a közleményben kiemelünk néhány fontos gyakorlati kérdést. Röviden összefoglaljuk a gyakorlati és orvostörténeti szempontból lényeges állo­másokat is.

A penicillin felfedezése új utat nyitott a fertőző betegségek kezelésében. Az antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozók napjainkban folyamatos kihívást jelentenek a betegellátásban. A multidrug-rezisztens kórokozók nemcsak a betegekben, de a környezetben is jelen vannak. Közös erőfeszítés szükséges a jelenleg elérhető és még hatásos antibiotikumok megfelelő alkalmazására. Ennek egyik eszköze az antimicrobial stewardshift. A nem­zetközi szervezetek, az Egészségügyi Világszervezet, az ENSZ és a kormá­nyok összefogására van szükség, hogy minél kevesebb beteg haljon meg a rezisztens kórokozók következtében.

A penicillinallergia gyakori előfordulásának hátterében többek között a pe­nicillin típusú antibiotikumok gyakori alkalmazása, illetve a penicillinekre jellemző fertőzéshez társuló gyógyszerreakciók, mint például az Epstein− Barr-vírus infekcióhoz társuló maculopapulosus exanthema állnak.¹ Mivel az általános gyakorlat szerint a betegeken jelentkező gyógyszer indukálta reakciók esetén nemcsak a valódi immunmediált adverz reakciókat kiváltó gyógyszerek, hanem a beteg által alkalmazott minden gyógyszer doku­mentálásra kerülnek, nagyon sok beteg fals penicillinallergia bélyeget kap. Tekintettel arra, hogy a penicillin egy nagyon értékes terápiás hatású szer, amelynek helyettesítése nem feltétlenül optimális más antibiotikummal, célszerű a fals „cave penicillin” bélyegeket felülvizsgálni.

A lép megnagyobbodása számos kiváltó okra vezethető vissza, de hátteré­ben rendszerint valamilyen szisztémás betegség áll. A beteg tünetei utal­hatnak fertőző betegségre, daganatos megbetegedésre, elsődleges májbe­tegségekre vagy vérképzőszervi okokra. A fizikális vizsgálat során észlelt megnagyobbodott lép esetén célszerű hasi ultrahangvizsgálatot végezni. A splenomegalia leginkább az alapbetegség megfelelő kezelésével csök­kenthető, bizonyos esetekben splenectomiát, vagy a lép méretét redukáló terápiát alkalmaznak. Az akut fertőzések, a vérszegénység és a lépruptúra a splenomegalia leggyakoribb szövődménye. A megnagyobbodott lép ese­tén a ruptúra fokozott rizikója miatt a kontakt sportok kerülése javasolt.

Az erysipelas/cellulitis kezelésében a szakmai irányelvek alapján a fertőzés súlyossága, az alapbetegségek és a szövődmények döntenek a parenterális vagy per os antibiotikumkezelésről. Elsőként választandók a penicillinszár­mazékok, allergia esetén a clindamycin ± quinolonok.

A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

A szexuális úton terjedő fertőzések mind gyakoriságuk, mind az egyéni életminőségre és a reproduktív kapacitásra gyakorolt káros hatásaik miatt napjainkban is kiemelt figyelmet érdemelnének. Az utóbbi két évtized­ben számos, sajnálatos módon többnyire negatív fejlemény következett be e betegségcsoport területén, ami további súlyos problémákat vetíthet előre. Ezek közül a leginkább aggasztó, hogy a gonorrhoea kórokozója, a Gonococcus multirezisztens szuperbaktériumként nemrégiben az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) magas prioritású listájára került mint az egyik olyan kórokozó, melynek kezelése hamarosan lehetetlenné válhat.