A vénás fekélyek elsődleges oka a vénás reflux vagy elzáródás okozta vé­nás hypertensio. Fizikális vizsgálat során a vénás fekélyek általában sza­bálytalanok és sekélyek, élesen határoltak, és gyakran csontos kiemelke­dések felett helyezkednek el. A beteget fekélyek kezelésében jártas szakorvoshoz kell utalni, ha a fekély nagy vagy hosszú ideje áll fenn, illetve nem reagál megfelelően a konzervatív kezelésre.

Cikkünkben bemutatjuk a hazánkban gyakori, de sok esetben nem diag­nosztizált és kezeletlen Fontaine I. és II. stádiumú alsó végtagi perifériás verőérbetegség (PAD) korszerű konzervatív kezelésének új nemzetközi és magyar ajánlásait. A kezelés fontos része a szekunder prevenció. A do­hányzás elhagyása és a kísérő betegségek gyógyszeres kezelése mellett I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján trombocitaaggregáció-gátló és sztatin adása ebben a betegcsoportban. A fentieken kívül az igazoltan PAD alarmírozó tüneteként jelentkező diszbáziás panaszokat gyógyszeresen enyhítő szer a cilostazol. Alkalmazási javaslata egybehangzóan I. osztályú ajánlás A szintű evidencia alapján a hazai és a nemzetközi irányelvekben.

Az alkoholos májbetegség a máj tartósan, nagy mennyiségben fogyasztott alkohol hatására létrejövő károsodása. A betegség legsúlyosabb formája az ún. májzsugor (cirrózis), ami májelégtelenségen, nemritkán vérzéses szövődményen keresztül halálhoz is vezethet.

A túlzott alkoholfogyasztás az egyik fő oka a cirrózisnak, a hepatocelluláris karcinómának és az akut májelégtelenségnek. Az alkoholos májbeteg­ség patogenezisében az alkohol (és az acetaldehid) direkt toxicitása, az oxidatív stressz, a gyulladás, a bélflóra diszbiózisa mellett a genetikai té­nyezők szerepe is egyre nyilvánvalóbb. A diagnózis általában nem igé­nyel májbiopsziát. A terápia része az absztinencia elérése és fenntartása, a malnutríció megszüntetése. A májbetegség gyógyszeres kezelésére ma is kevés az eszközünk. Dekompenzált cirrózisban májtranszplantációra 6 hónapos absztinencia után kerülhet sor. Nem megoldott a szteroidra nem reagáló súlyos alkoholos hepatitiszes betegek korai májtranszplantációja.

Korai petefészek-kimerülés esetén az ovariumok 40 éves kor előtt elvesztik működőképességüket. Ez magas morbiditással és mortalitással jár. A tü­szőhormon termelésének csökkenése miatt a menopauza szindróma tü­netei, elsősorban a hőhullámok gyakrabban és erősebben jelentkeznek, meddőség alakul ki. Károsodik az endoteliális működés, nő az iszkémiás szívbetegség, az iszkémiás stroke, valamint a csontritkulás okozta törési kockázat. 

Az albuminúria/proteinúria tubulointersticiális károsodást okoz a vesében, így nefronvesztéshez vezet. Ezért a proteinúriát a vese „anginájának”, és mint ilyent, mindenképpen kezelendő elváltozásnak tartjuk. Kiemelt fon­tosságú a krónikus vesebetegség szempontjából nagy kockázatú betegek fehérje-/albuminvizelésének szűrése és erélyes kezelése. A kezelésben alap­vető a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlása: az ezeken a táma­dáspontokon ható szerek csökkentik a proteinúriát, kombinációs kezelés esetén ez a hatásuk additív lehet. Nagy áttörést jelentett a diabéteszes vesebetegek kezelésében az SGLT2-gátlók és a GLP1-receptor-agonista liraglutid vesevédő és albuminúriát csökkentő hatásának kihasználása.

A tumor nekrózis faktor (TNF) nevű fehérje pro inflammatorikus citokin számos autoimmun betegség kialakulásában szerepet játszik (reumatoid artritisz, spondylitis ankylopoetica, pszoriázis, gyulladásos bélbetegségek, refrakter asztma). 

Az eddigi több ezer cikkből álló szakirodalom részletes elemzésével a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az etanercept methotrexat kombináció a leghatásosabb az egyéb kezelésekkel dacoló psoriasisban, de a kezelést folyamatosan monitorozni kell a mellékhatások csökkentése céljából.

A szarkoidózis ismeretlen eredetű szisztémás, granulomatózus betegség, leggyakrabban a nyirokcsomókat és a tüdőt érinti, köhögéssel, fáradtságérzéssel, nehézlégzéssel járhat. A betegek harmada tünetmentes. A kórlefolyás igen változó, a spontán remisszió valószínűsége 60%. A kifejezett gyulladással járó akut szarkoidózisnak szteroidkezelés nélkül is kedvező a kórjóslata.

A szisztémás sclerosis a kötőszövet generalizált megbetegedése, kötőszöveti proliferációval, fibrózissal jellemezhető. Nemzetközi tanulmányok eredményei szerint szisztémás sclerosishoz gyakran társulnak daganatos betegségek, a két leggyakoribb a tüdő és az emlők neoplasztikus elváltozása. 40 éves nőbetegünk esetében a 2007 májusában a bal emlőben észlelt göb szövettani vizsgálata invazív carcinomát igazolt. Neoadjuváns kemoterápiás kezelést követően 2007. decemberben bal oldali mastectomia, posztoperatív irradiációs, majd hormon- és trastuzumab (Herceptin) kezelésben részesült, amit testszerte jelentkező ödéma, fibrózis miatt 2008. decemberben felfüggesztettek. 2009. májusban járt első alkalommal klinikánk immunológiai szakrendelésén, ahol kiterjedt cutan fibrózis tünetei miatt scleroderma irányú kivizsgálást kezdtünk, ami az elvégzett vizsgálatok (immunszerológia, testplethysmographia, szénmonoxid-diffúziós kapacitás teszt, kapillármikroszkópia, nyeletéses röntgenvizsgálat) és tünetei alapján igazolódott. Gondozásba vettük, konzervatív terápia (pentoxifillin, amlodipin, nitroglicerin) alkalmazása mellett folyamatos enyhe javulás észlelhető. Az emlő neoplasztikus folyamatát követően jelentkező scleroderma általában sokkal progresszívebb lefolyást mutat, mint a primeren kezdődő kórforma. Nemzetközi tanulmányok is szoros korrelációt találtak az emlőtumor és scleroderma kialakulása között, de ennek pontos mechanizmusa még nem tisztázott. Magyar Onkológia 56:50–54, 2012

Kulcsszavak: scleroderma, emlőtumor