A reumatoid artritisz kezelésével a fáradtságérzés is csökken
A tumor nekrózis faktor (TNF) nevű fehérje pro inflammatorikus citokin számos autoimmun betegség kialakulásában szerepet játszik (reumatoid artritisz, spondylitis ankylopoetica, pszoriázis, gyulladásos bélbetegségek, refrakter asztma).
A gyulladásos válaszban és kóros autoimmun folyamatokban résztvevő tumor nekrózis faktor-alfa sejtfehérjét a TNF-gátlóknak nevezett gyógyszercsoport képes megkötni és ezáltal gátolni. A TNF gátlás bizonyos monoklonális antitestek (infliximab, adalimumab, certozilumab pegol, golimumab) illetve egy fúziós fehérje, az etanercept segítségével érhető el. De néhány egyszerű molekula is hatékony TNF-gátló, pl. a xanthin derivátumok (pentoxifillin) és a buproprion, sőt bizonyos hallucinogéneknek is van TNF gátló hatása.
Reumatoid artritisz (RA) egyéb kezelésekre refrakter esteiben a TNF-alfa gátlókkal és methotrexáttal történik a kezelés, amely nem mentes amellékhatásoktól, különösen a fertőzéses betegségekre, pl. a tuberculosis esetleges fellángolására kell a szoros betegkövetés során gondolni. A betegség egyik jellemző tünete a fáradtság, mely az RA-ban szenvedő betegeknél nyolcszor nagyobb arányban észlelhető, mint az általános népességben. Viszont a fáradtság alakulását az RA-val foglalkozó klinikai vizsgálatok rendszerint nem tekintik vizsgálatuk elsődleges végpontjának, így csak keveset tudunk alakulásáról. Katie L. Druce (Epidemiology Group, Institute of Applied Health Sciences, University of Aberdeen, UK) és kollégái ezért azt elemezték, (Rheumatology 2014. október 13) azt vizsgálták, hogy bizonyos TNF-alfa ellenes kezelések (infliximab, etanercept, adalimumab) hosszú ideug tartó megfigyelés alatt hogyan befolyásolják az RA-ban szenvedő betegek fáradtságát. A British Society of Rheumatology Biologics Register for Rheumatoid Arthritis adatbázisából azokat a betegeket emelték ki, akiknél a betegség magas aktivitást mutatott, a tradicionális kezelésekre nem reagált, és már kezdetben is is súlyos fáradtságról panaszkodott (az összesen 6 835 beteg 38,8%-a). A felmérések során a fáradtság becslésére jobb híján a Short Form Health Survey (SF-36) vitalitási skáláját használták. A betegek súlyosan fáradt 38,8%-ának pontértéke 12,5-nél kevesebb volt, 70%-uknál az anti-TNF kezelés során klinikailag jelentős javulást lehetett megfigyelni, 66%-uk a „súlyos” kategóriából a „nem súlyos” fáradtság kategóriába került át, azaz részlegesen javult. A nőbetegeknél jelentősebb javulás volt megfigyelhető (Odds Ratio: 1,3, 95%CI 1,01-1,7), ami „meglepő volt, hiszen az irodalom szerint a férfiak válaszolnak jobban az anti-TNF kezelésekre”. A fáradtságérzés csökkenése tartós: a javulást mutató betegek 80%-a még egy év múlva is csak „nem súlyos” kategóriába sorolható fáradtságról számolt be. Az eredmények alátámasztják azokat a régebbi, anekdotális megfigyeléseket, melyek szerint az anti-TNF kezelés javít az RA-ban szenvedő betegek gyakori panaszán, a fáradtságon.
Dr. Daniel Furst reumatológus professzor (David Geffen School of Medicine, University of California, Los Angeles) szerint az SF-36 vitalitási skála használata hiba volt, hisz az csak közvetve méri a fáradtságot és a Medscape Medical News kérdésére azt is megjegyzi: „hatásos gyógyszerekkel való kezelés során miért ne javulhatna a fáradtság is?”
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. Rheumatology
