A reumatoid artritisz növeli a koraszülés kockázatát
Reumatoid artritiszben vagy annak preklinikai formájában szenvedő várandósok esetén számítani kell a koraszülés eshetőségére, de az újszülöttek kisebb születési súlya valószínűleg semmilyen hatással nincs a későbbi életükre.
A reumatoid artritiszben (RA), vagy a szisztémás lupus erythematosusban (SLE) szenvedő nőknek fele (RA-ban szenvedők 55%-kal, az SLE-ben szenvedők 64%-kal) kevesebb gyermeket hoz a világra, mint azt eredetileg tervezte, derült ki egy 2012-ben megjelent vizsgálatból (Clowse). Az RA-ban szenvedőknél a fő ok az infertilitás (42%-os), az SLE-ben szenvedő betegeknél viszont a vetélések száma a magas. Az alacsonyabb utódszámhoz az a félelem is hozzájárul, hogy betegségüket esetleg gyermekük is örökölheti (Kelly), de elképzelhető, hogy a fájdalmas betegség miatt szedett gyógyszerek, illetve a betegség okozta problémák is hozzájárulnak ahhoz, hogy a betegek lemondanak az eredetileg tervezett nagyobb családról.
Érdekes módon az reumatoid artritiszben szenvedő nőknél a terhesség folyamán mintegy 80%-ban az ízületi panaszok „spontán” remissziója következik be. Az RA-ban gyakran használt methotrexatot teratogén hatása miatt a tervezett fogamzás előtt 3 hónappal javasolt abbahagyni, a váratlan teherbeesések megelőzésére pedig javasolt fogamzásgátlót szedni. A tumor nekrózis faktor (TNF) gátlókkal más a helyzet: a Remicade és a Humira adagolását a második trimeszter végén kell elhagyni, így kevesebb antitest kerül a magzatba. A Cimzia nem megy át a placentán, ezért nem kell leállni vele
Mivel elég kevés adat van az RA-nak a terhességre gyakorolt hatásáról, Dániában Dr. Ana Roma vezetésével (Copenhagen University Hospital) kiterjedt analízist végeztek az 1977 és 2008 között született 1 917 723 személy adataiból. Az ezen időszak alatt születtek közül 2101 gyermek édesanyja szenvedett RA-ban, 11 455 gyermek pedig magzati állapotban édesanyja preklinikai RA-jának volt kitéve. Az eredmények szerint az anyai RA, vagy a preklinikai RA növelte a koraszülés valószínűségét: előbbi esetben 1,48-cal (95%CI 1,20-1,84), utóbbi esetben 1,32-vel (95%CI 1,07-1,64). Ha a mintát az anya életkorával, iskolázottságával, szülései számával, a – kockázatot nem növelő apai RA-val – stb. igazítjuk, az OR akkor is 1,32 marad (95%CI 1,07-1,64). A szerzők szerint a szülész-nőgyógyászoknak számítaniuk kell a koraszülés eshetőségére RA-ban, vagy annak preklinikai formájában szenvedő várandósok esetén.
A vizsgálat során az újszülöttek súlyát is mérték, és azt tapasztalták, hogy mindkét betegcsoport gyermekei valamivel kisebb súllyal születtek: az RA-ban szenvedő anyák gyermekei 87,04 g-mal, a preklinikai RA-ban szenvedők gyermekei pedig átlagosan 46,65 g-mal. A placenta súlya is valamivel kevesebb volt: átlagosan -13,45 g, illetve -4,61 g. Az újszülött hosszát, fejkörfogatát és haskörfogatát nem befolyásolta sem az anyai RA, sem annak preklinikai változata. A szerzők a lehetséges okokkal kapcsolatban azt gondolják, hogy „az anyai RA az intrauterin környezet megváltoztatása illetve genetikai faktorok révén lehet befolyással a magzat fejlődésére, de a terhesség alatt szedett gyógyszerek hatása sem zárható ki. Ugyanakkor a kisebb születési súlyt a rövidebb kihordási idő is okozhatja. Az, hogy az apai RA nincs befolyással az eseményekre, a genetikai mechanizmus ellen szól. A szerzők szerint az RA betegséget módosító gyógyszerek terhesség alatti változatlan szedésével csökkenthető az alacsony súllyal született babák száma, de a reumatológusok terhesség alatt tradicionálisan felfüggesztik ezen gyógyszerek rendelését, hisz a magzatra gyakorolt hatásukról még nincs elég tapasztalatunk.
A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy a reumatoid artritiszben szenvedő anyákat fel kell világosítani arról, hogy újszülöttjeik várható minimálisan kisebb születési súlyának nincs, vagy ha egyáltalán van, akkor igen kicsi a jelentősége a gyermek további életére nézve.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
