A gyógyszer indukálta állcsontnekrózis az antireszorptív gyógyszerek ritka mellékhatása, amely jelentősen rontja az érintett betegek életminőségét. A betegség több faktor együttes jelenléte esetén alakul ki. Ilyen fontos patogenetikus tényezők például a gyulladás, a csontremodelling gátlása, vagy a genetikai hajlam. A ritka mellékhatás 2003-as első leírása óta egyre növekvő számú adat utal a genetikai faktorok lehetséges szerepére a beteg­ségben. A molekuláris biológia fejlődésével a DNS bázissorrendjét vizsgáló módszereken túl e kórképben is megjelentek az újabb módszerek, például miRNS-, illetve génexpressziós vizsgálatok is.

Egy új kutatás szerint a hiányos fogazat és a rossz periodontális állapot növeli a kognitív hanyatlás és a demencia kockázatát.

A hipermobilis Ehlers–Danlos-szindróma (EDS) és a hipermobilitási spekt­rum zavarok a klinikai gyakorlatban leggyakrabban előforduló, tüneteket okozó ízületi hipermobilitási állapotok. A háziorvosok kulcsfontosságú szerepet játszanak az ilyen állapotú betegek ellátásában, a kezdeti diag­nózistól egészen a folyamatos gondozásig.

Az Alzheimer-kór kezelésében értékelt fázis II/III. GAIN klinikai vizsgálat nem teljesítette ugyan az elsődleges végpontokat, de érdekes felvetésekkel állt elő a betegség kiváltó okát illetően.

A csontritkulás a leggyakoribb csontanyagcsere-betegség, melyet a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozása, a mikroarchitektúra káro­sodása, következményes fokozott csonttörékenység jellemez. Hátterében a remodelling károsodása (csontbontás és csontépítés aránya), fokozott csontbontás áll. Nemcsak a csont mennyisége, hanem a minősége is csök­ken, ezért kis erőbehatásra is törnek a csontok.

Igazolódott, hogy a fogmosásra motiváló, okostelefonon működő alkalma­zások képesek fokozni a fogmosási hajlandóságot, ezzel javítani a szájhi­giéniát. A hosszú távú hatás ugyan a használó kitartásán áll, amit az alkal­mazás csak játékosságával, megkapó jellegével képes fenntartani. Ennek tükrében próbálok olyan alkalmazásokat bemutatni, amelyek alkalmasak a fogmosási attitűd javítására. Napi kétszer két perc, viccesen eltöltve…

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.

Első szívinfarktusukat elszenvedő betegek vizsgálata során kiderült, hogy gyakrabban depressziósak, mint a hasonló korú és nemű kontrollszemélyek, de kezelőorvosuk ritkábban ír fel nekik antidepresszívumot.

Svéd kutatók azt találták, hogy a foggyökérhártya gyulladásban szenvedők nagyobb eséllyel kapják meg első szívinfarktusukat, mint azok, akiknek a szájürege rendben van, bár a kétféle gyulladásos folyamat között egyelőre oki összefüggés nem igazolható.

A gyulladásos reumatológiai betegségek, valamint a mikrobiom, ezen belül elsősorban a bél mikrobiomjának kapcsolata az utóbbi évek kutatásainak egyik leginkább fejlődő területe. A mikrobiom és a betegségek közötti kapcsolat kétirányú, ugyanakkor nem tisztázódott még, hogy a mikrobiom megváltozása tényleges patogenetikai tényező-e, vagy a már kialakult gyulladásos aktivitás függvénye.