Elhanyagoljuk a szívbetegek depresszióját?
Első szívinfarktusukat elszenvedő betegek vizsgálata során kiderült, hogy gyakrabban depressziósak, mint a hasonló korú és nemű kontrollszemélyek, de kezelőorvosuk ritkábban ír fel nekik antidepresszívumot.
Svéd kutatók 2010 és 2014 között 805 beteget vettek fel 17 svéd kórházba első szívinfarktusuk miatt, és ugyannyi kontrollszemélyt is vizsgáltak, akik koruk, nemük, esetleges dohányzási szokásuk, cukorbetegségük, iskolázottságuk, családi állapotuk szerint összehasonlíthatók voltak a szívbeteg csoport tagjaival. A nagy figyelmet keltő tanulmány a Circulation című folyóiratban jelent meg, címe a PAROKRANK vizsgálatra utalt, amely alapvetően azzal foglalkozott, hogy a periodontitisz és a koszorúér-betegség között milyen összefüggés észlelhető.
A PAROKRANK alvizsgálata keretében a stockholmi Karolinska Intézet munkacsoportjának ez a tanulmánya azzal foglalkozik, hogy a PAROKRANK betegei közül hányan panaszoltak depressziót, kimerültséget, és hány beteget kezeltek ilyen orvosi gondok miatt. Itt is rendkívüli előny volt, hogy azonos létszámú, gondosan kiválasztott kontrollszemélyekkel lehetett összehasonlítani a szívbetegeket.
A European Society of Cardiology idén Athénban rendezte meg április 15-16-án az EuroHeartCare kongresszust, melynek része volt Barbro Kjellström előadása a szívbetegek depressziójára vonatkozó kérdésekről. „A stresszel összefüggő kórképek sora, mint a depresszió és a kimerültség, mind gyakoribb gondot jelent, és Svédországban már több mint egy évtizede ez a munkából való hiányzás leggyakoribb oka – mondotta Dr. Kjellström. – Tudjuk, hogy a stressz és a depresszió jelentős kockázati tényezője az infarktusnak, és ezt vizsgálatunk meg is erősítette. Ami új és meglepő, hogy a szívbetegek gyakorta nem kapnak kezelést a depresszióra.”
A tanulmány 805 betege 75 évesnél fiatalabb volt, valamennyien a kórházi felvétel alkalmával szenvedték el első szívinfarktusukat. Az átlagosan 62 esztendős betegek 81%-a volt férfi. A kutatók igen részletes kérdőív útján igyekeztek megtudni a stressz, depresszió és kimerültség kérdéseivel kapcsolatos érzéseiket, tapasztalatukat. Rákérdeztek mind az otthoni, mind a munkahelyi problémákra. Fölmérték a résztvevők gazdasági helyzetét. Tájékozódtak az utolsó év otthoni és munkahelyi pszichés körülményeiről.
A szívbetegek 14%-a számolt be depressziós gondolatokról, míg a kontrollcsoportban csak 7%. A depresszió és a kimerültség megduplázta a szívroham esélyét. Amikor a sztressz jellegét firtatták, a betegek gyakrabban számoltak be otthoni stresszről (18%), mint munkahelyiről (11%).
A depressziót panaszoló szívbetegeknek csak a 16%-a szedett antidepresszívumot, a kontrollcsoportban viszont 42%. Dr. Kjellström hangsúlyozta, hogy a kontrollszemélyek több mint kétszer olyan gyakran részesültek depresszió elleni gyógyszeres kezelésben, mint a szívbetegek. „Úgy tűnik, hogy szívroham után a betegek nem kérnek segítséget a depressziójuk megoldásához, vagy ha kérnek is, arra nem figyel oda eléggé a kezelőorvosuk. Az orvosok számára fontos tanulság, hogy mindig megkérdezzék a beteget: »Hogy érzi magát?«, és a választ meghallgassák, ahelyett hogy csak rábólintanának, mert éppen saját depressziójukkal vannak elfoglalva”
