Az egészségügy bármely területén (háziorvosi rendelőben, belgyógyászati, neurológiai szakrendelésen vagy kórházi osztályokon) észlelt zavart pácien­sek ellátásakor speciális jogi és etikai problémákkal is szembesülünk. Ezek megoldását igyekszik segíteni a cikk a jogszabályi háttér bemutatásával.

Általános értelemben a felelősség megnyílása mindig valamely jogi norma, jogszabály megszegése, vagy az abban foglalt kötelezettségek nem teljesítésének következménye. Abban az esetben, ha ez a jogszabályszegés vagy mulasztás kár bekövetkeztével is jár, úgy kártérítési felelősségről beszélünk.

Közel másfél éve ért az a megtiszteltetés, hogy prof. dr. Papp Zoltán főszerkesztő úr felkérésére, ennek a lapnak még a korábbi köntösben megjelenő számában, 2012 decemberében írhattam kommentárt egy amerikai szerzőpáros tanulmányához, amely a „Szakmai hibák: beismerés és bocsánatkérés” címmel jelent meg.
A cikk általános, orvosi tevékenységgel kapcsolatos esetek kapcsán vont le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy hibás vagy helytelen egészségügyi eljárás bekövetkeztekor mi a helyes magatartás az egészségügyi személyzet részéről, milyen stratégiák alkalmazhatók a helyzet további kezelésére. A mondanivaló lényege nyilvánvalóan az volt, hogyan csökkenthetők, illetve kerülhetők el a kártérítési peres eljárások.

A jog megteremti annak eszközeit, hogy a szponzor − beruházásának védel­me érdekében − a lehető legtágabb körben biztosítsa a szellemi termékeit sa­ját maga számára. A klinikai vizsgálatok összetettsége miatt azonban számos olyan pont van a szerződéses kapcsolati rendszerben, ami komoly akadályo­kat jelenthet a jogaink védelme és érvényesítése területén, ha a megfelelő időben nem vagyunk tekintettel rájuk.

A pszichiátria az az orvosi szakterület, amely az átlagosnál több esetben kerül kapcsolatba a jog világával, a gyógyító orvos szerepén túl az értékelő, szakértő orvos feladatai is a mindennapi rutin részének tekintendők. A büntető és a polgári jogban 2013-ban olyan jelentős változások várhatók, amelyek minden klinikus pszichiáter számára szükségessé teszik a folyamatos továbbképzést e területen, de a már tavaly bevezetetett változások tekintetében is további tisztázó képzésekre van szükség. A jelen munka csak arra tehetett kísérletet, hogy felvillantson néhány problémás területet, és áttekintő képet mutasson az igazságügyi és klinikai pszichiátria határterületeiről.

A felnőttkorban kialakuló, a gyermek- és ifjúkorból a felnőttkorra áthúzódó krónikus betegségek egy részét a kémiai rehabilitáció anyagaival, másik részét eszközös rehabilitáció segítségével tudjuk gondozni, elvétve gyógyítani. A gyógytényezők6 előbb említett csoportját Magyarországon 1891 ót részesítik támogatásban a betegbiztosítók (OTI, OMBI, POSTÁS, OTBA,MÁV, OTI stb.),2,3,4,12 a másik csoport betegbiztosítási támogatását 1927-ben foglalták törvénybe. A mozgáskárosodottakat segítő, a látáscsökkenést enyhítő és a halláskiegészítést szolgáló kézműves és gyári előállítású termékek összefoglaló neve, a „gyógyászati segédeszköz” 1907-ben került jogi nyelvünkbe, először a világon.   A belgyógyászati osztályon megállapított gyógyászatisegédeszköz- (a továbbiakban: GYSE-) szükséglet alapján az intézetben ápolt, illetőleg intézeti ellenőrzésben részesített krónikus beteg számára GYSE-vényt köteles kiállítani az osztály szakorvosa, legkésőbb a beteg távozásakor. Ahhoz a beteghez, akinek a GYSE-szükséglete kívül esik a belgyógyász szakorvos felírási jogosultságán, konzíliumot kell kérni a körültekintő és szakszerű ellátás érdekében.