Belgyógyász szakorvosok kötelességei a betegek gyógyászati segédeszközökkel való ellátásában

A felnőttkorban kialakuló, a gyermek- és ifjúkorból a felnőttkorra áthúzódó krónikus betegségek egy részét a kémiai rehabilitáció anyagaival, másik részét eszközös rehabilitáció segítségével tudjuk gondozni, elvétve gyógyítani. A gyógytényezők6 előbb említett csoportját Magyarországon 1891 ót részesítik támogatásban a betegbiztosítók (OTI, OMBI, POSTÁS, OTBA,MÁV, OTI stb.),2,3,4,12 a másik csoport betegbiztosítási támogatását 1927-ben foglalták törvénybe. A mozgáskárosodottakat segítő, a látáscsökkenést enyhítő és a halláskiegészítést szolgáló kézműves és gyári előállítású termékek összefoglaló neve, a „gyógyászati segédeszköz” 1907-ben került jogi nyelvünkbe, először a világon.
  A belgyógyászati osztályon megállapított gyógyászatisegédeszköz- (a továbbiakban: GYSE-) szükséglet alapján az intézetben ápolt, illetőleg intézeti ellenőrzésben részesített krónikus beteg számára GYSE-vényt köteles kiállítani az osztály szakorvosa, legkésőbb a beteg távozásakor. Ahhoz a beteghez, akinek a GYSE-szükséglete kívül esik a belgyógyász szakorvos felírási jogosultságán, konzíliumot kell kérni a körültekintő és szakszerű ellátás érdekében.