Az utazókra leselkedő egészségügyi veszélyek számtalan egyéni és általá­nos tényezőtől függenek, de alapvetően az utazás jellege, a kint tartózkodás hossza és az utazó általános egészségi állapota határozzák meg a rizikót. Általánosságban 6–8 héttel az utazás megkezdése előtt érdemes oltási tanácsadót vagy trópusi betegségekkel foglalkozó szakembert felkeresni a megfelelő oltások beadatása és a gyógyszeres kemoprofilaxis megbeszé­lése érdekében. A trópusi utazás előtti tanácsadás kiterjed a biztonságos étel- és italfogyasztásra, a balesetek és a napégés megakadályozására, a rovarcsípések elleni intézkedésekre.

A gyermekkori kötelező védőoltásokra nézve az átoltottság 99% fölött van Magyarországon. Ennek köszönhető, hogy nem fordul elő az országban diftéria, poliomielitisz, sporadikus a morbilli, a rubeola és a többi, védőol­tással megelőzhető fertőző betegség. A védőoltásokat ellenzők számának növekedése ezt a kedvező járványügyi helyzetet veszélyezteti.

Cikkünk összefoglalja azoknak a gyógyszereknek a listáját, amelyeknek a forgalmazási engedélyét az Európai Bizottság kiadta az idei év első két hónapjában. 

A cikk a Guillain–Barré-szindróma nem típusosan lezajló esetét mutatja be, amely elsősorban kétoldali arcidegbénulásban és fokozott ínreflexekben nyilvánult meg, végtaggyengeség tünetei nélkül. Az intravénásan alkalma­zott immunglobulin-kezelésre a nőbeteg jól reagált.

Az élő kórokozót nem tartalmazó oltóanyagok nem jelentenek különösebb kockázatot az immunhiányos, illetve immunszupprimált betegek számára; ezek az oltások az oltási naptár szerint alkalmazandók. Az immunválasz azonban csökkenhet, ezért azt a specifikus ellenanyag titerének meghatározásával tanácsos ellenőrizni. 

Az USA gyógyszer-felügyeleti hatósága jóváhagyta az első olyan influenza elleni oltóanyagot, a Flucelvaxot, amelyet nem tyúktojásban, hanem emlőssejtek tenyészetében állítanak elő – 40 éve ez a legfontosabb újdonság a influenzavakcinák készítése területén.

A járványos gyermekbénulást okozó poliovírus 1-es, illetve 3-as szerotípusa ma is endémiás Nigériában, Pakisztánban és Afganisztánban, s további három országban kell még számolni az átvitelével. A globális polioeradikáció WHO-programja szerint ez év végéig kellene a himlővírus és a keleti marhavész vírus sorsára juttatni a kórokozót...

Az orvosi gondolkodásban sokáig az a kép élt, hogy a poliomielitisz (gyermekbénulás) háromfázisú betegség: az akut fázist felépülés, majd stabilizációs fázis követi. Az 1980-as években az USA-ban kezdtek felfigyelni arra, hogy a korábban poliomielitiszen átesett betegeken új tünetek és panaszok jelentkeztek, az önellátó képesség beszűkülésével. A napi tevékenységek, amelyek a heveny bénulásos poliomielitiszből való felépülés után évekig kivitelezhetők voltak, akár segédeszköz nélkül is, egyre nehezebben vagy csak segítséggel voltak elvégezhetők. Az alábbi eset kapcsán bemutatom a poliovírus támadása és a több évtizedig tartó, neurológiai és funkcionális szempontból stabil időszak után váratlanul megjelenő tünetegyüttest, az ún. posztpolió szindrómát.