A tumorsejtek növekedéséra és áttétképződésére irányuló parancsot állítja le az új módszer.

A transzdermális ösztradiol tapaszok hatékonyan csökkentik az áttétes prosztatarákban szenvedő férfiak PSA-szintjét egy új tanulmány eredményei szerint.

Az új hatóanyag a tesztoszteronhoz hasonló hatású, de annak mellékhatásait nélkülözi.

Egy új módszer a keringő tumorsejtek csomóinak megtelepedését gátolja ígéretes hatásossággal.

A prosztata (dülmirigy) a férfiak egyik belső nemi szerve, amelynek váladé­ka az ondó részeként táplálja a spermiumokat és elősegíti azok mozgását. Gesztenyeméretű, mirigyes szerv, ami a húgyhólyag alatt, a húgycsövet körülölelve, a végbél előtt helyezkedik el. Gyulladása, duzzadttá, érzéken­nyé válása bármely életkorban előfordulhat, kezelése a betegség típusa és tünetei alapján történik.

A D-vitamin szerteágazó hatásai számos szerven és szervrendszeren érvé­nyesülnek. A D-vitamin-hiány jól ismert előnytelen csontrendszeri, immu­nológiai, infektológiai, onkológiai, endokrinológiai és anyagcserehatásairól egyre több információ ismert, vagyis a megfelelő D-vitamin-ellátottság kardinális kérdés. Magyarországon az étkezési szokásokat és a napsütéses órák számát figyelembe véve leginkább az őszi és a téli hónapokban magas a D-vitamin-hiányosok száma, így a megfelelő D3-vitamin-pótlás kiemelt fontosságú.

A prosztatitisz gyakori előfordulású klinikai szindrómák csoportja, amely­nek négy fő típusa van: akut bakteriális prosztatitisz, krónikus bakteriális prosztatitisz, krónikus prosztatitisz/krónikus kismedencei fájdalom szind­róma és a tünetmentes forma. A bakteriális prosztatitiszek a kórtörténet és a mikrobiológiai vizsgálatok alapján általában diagnosztizálhatók, keze­lésük antibiotikumokkal történik. A prosztatitiszek leggyakoribb formája a krónikus prosztatitisz, más néven krónikus kismedencei fájdalom szind­róma, mely kizárásos diagnózis, és nincs egységes kezelése. A tünetmentes prosztatitisz nem igényel kezelést, és jellemzően más urológiai tünetek miatti kivizsgálás során, incidentális diagnózisként írják le.

Az aktív megfigyelés vagy a figyelmes kivárás alkalmazása 2010 és 2020 között összességében több mint kétszeresére nőtt a közepes kockázatú prosztatarákos betegek körében.

A prosztatacarcinoma kezelésében az androgéndeprivációs terápia (ADT) két sarkalatos kérdése a tesztoszteronszint megbízható, kasztrációsszint alá csökkentése és a kezelést követő visszaállása. A mostani, post hoc elemzésben a sugárterápiával kombinált relugolixterápia mindkét szem­pontból sokkal jobban teljesített a rövid távú (24 hetes) alkalmazás során a degarelixszel, hosszabb távú (48 hetes) terápia esetében pedig a leuprolid-acetáttal összevetve, így optimális ADT-lehetőséget biztosít prosztatarákos betegek számára.

Prosztatarákos betegeknél egy új módszerrel megbecsülhető, mikor alakul ki terápiarezisztencia.