Munkánk célja az osztályunkon végzett robotasszisztált műtétek perioperatív és onkológiai eredményeinek bemutatása.
Közleményünkben a 2022. 02. 01 és 2024. 03. 31. között elvégzett 658 robotasszisztált beavatkozás adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Radikális prosztatektómia során az átlagos műtéti idő kétoldali nyirokcsomó-blokkdisszekció elvégzése esetén 229 perc, az átlagos vérvesztés 305 ml volt. Limfadenektómia
nélkül az átlagos vérvesztés 233 ml, a műtéti
idő 185 perc volt. Egy év után a betegek 81,6%-a biokémiai relapszustól mentes. 165 beteg esetében végeztünk robotasszisztált parciális, míg 48 beteg esetében radikális nefrektómiát.
Magyarországon először intézményünkben végeztünk robotasszisztált radikális cisztektómiát intrakorporális „neobladder” képzéssel. Vizeletdeviáció szempontjából 10 esetben
ortotóp hólyagképzést, 20 esetben Bricker-konduit-képzést, míg 4 esetben ureterokutaneosztómiát végeztünk. Szintén mi
végeztük hazánkban az első robotasszisztált retroperitoneális limfadenektómiát. A robotasszisztált technológia alkalmazásával
a radikális uroonkológiai sebészeti beavatkozások komplett spektruma minimálinvazív módon biztonsággal elvégezhető. Eddigi tapasztalataink és eredményeink biztatóak, a robotsebészet fokozatos hazai térfoglalását validálják.
Magy Onkol 68:263-266, 2024

A prosztatarák az egyik leggyakrabban látott malignitás. A radikális prosztatektómiát – nyílt, laparoszkópos vagy robotasszisztált megoldással – tekintik a közepes, valamint
magas rizikójú prosztatarák elsővonalbeli kezelési módjának a sugárterápia mellett, ha a várható túlélés meghaladja a 10 évet. Az alacsony rizikójú betegek esetében is szóba
jön a radikális prosztatektómia az aktív követés mellett. Ma a robotasszisztált radikális prosztatektómia a legáltalánosabb
sebészi kezelése a lokalizált prosztataráknak. A módszer rövidebb hospitalizációs idővel és alacsonyabb transzfúzióigénnyel párosul a nyílt műtéttel szemben. A robotasszisztált radikális prosztatektómiával kielégítő hosszú távú, biokémiai kiújulástól mentes túlélés és tumorspecifikus túlélés érhető el alacsony, közepes és magas rizikójú prosztatarák kezelésében is. Előnye a műtét utáni gyors kontinenciafelépülés, illetve az erektilis funkció helyreállásának magas aránya. A minimálinvazív megközelítés költségei magasabbak, mint
a nyílt radikális prosztatektómiának, a gyorsabb posztoperatív felépülésből származó előnyöket érdemes tovább vizsgálni a költséghatékonyság számszerűsítéséhez. A robotasszisztált módszer számos új műtéti technikát tett lehetővé, további
rapid fejlődés várható ezen a területen.

Magy Onkol 68:255- 261, 2024

A késői stádiumban felfedezett rákos betegek kezelési lehetőségei erősen korlátozottak, ezért a daganatos betegek kimenetelének javítása szempontjából a daganatos megbetegedések korai diagnózisa továbbra is alapvető fontosságú.

A fázis III vizsgálati eredmények szerint a szájon át szedhető gonadotropin felszabadító hormon antagonista relugolix-szal 97%-os válaszarányt értek el.

A rák miatt végzett prosztatektomia után csak akkor kell posztoperatív sugárkezelést bevetni, ha a daganatos betegség kiújulásának biokémiai jele észlelhető.

Az FDA június 18-án „breakthrough therapy”, azaz áttörést jelentő technológia minősítést adott az ExoDx Prostate IntelliScore non-invazív prosztatarák-diagnosztikai eszköznek.

A prosztatarák az egyik leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú daganatos megbetegedés. Magyarországon évente 4000 4500 férfiban kerül felismerésre, mellyel a hazai incidencia az európai átlag alatt van, de mortalitása azt jóval meghaladja. Ennek hátterében a prosztatarák-tudatosság és a korai felismerés hiánya áll. Korai stádiumban a prosztatarák gyógyítható, az 5 éves túlélés csaknem 100%, míg áttétes formában ez csak 28%. Prosztatarák felismerése esetén többféle kezelési lehetőség áll rendelkezésünkre. Mivel a prosztatarák szerven belül legtöbbször multiplex elhelyezkedésű és a rákos gócok kórszövettanilag heterogének, csak a prosztata egészét érintő kezelés kuratív. A radikális prosztatektómia az egyetlen gyógyító jellegű kezelés, mely igazoltan és önmagában teljes gyógyulást és emelkedett életkilátást nyújthat a prosztatarákos férfiakban. Elvégzése abban az esetben javasolt, ha a várható élettartam legalább 10 év és a beteg a biopszia szövettana alapján magas kockázatú. A műtét során eltávolításra kerül a prosztata a tokjával együtt, a kétoldali ondómirigyek és kismedencei nyirokcsomók. A műtét során törekedni kell a vizelettartási képesség és lehetőség szerint a merevedési képesség megőrzésére. Magy Onkol 63:26–31, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, radikális prosztatektómia

A prosztata-adenokarcinóma az egyik leggyakrabban előforduló daganat férfiakban. A diagnózis az esetek döntő többségében tűbiopsziás mintán történik. A terápiás döntés jelentős részben a szövettani paramétereken alapul. Azokban az esetekben, amikor radikális prosztatektómiára kerül sor, szintén a patológiai stádium, a szövettani jellemzők határozzák meg elsősorban az adjuváns terápia szükségességét, illetve típusát. Cikkünkben összefoglaljuk a jelenleg elfogadott nemzetközi irányelveket a lényeges morfológiai paraméterek, mint a Gleason-score, grade group, a tumor méretének és kiterjedésének meghatározása, extraprosztatikus terjedés, vesicula seminalis invázió, perineurális infiltráció, limfovaszkuláris invázió, nyirokcsomóstátusz és sebészi szél értékelésére vonatkozóan tűbiopsziás mintán és radikális prosztatektómiák szövettani vizsgálata során. Célunk, hogy a jelenleg elfogadott nemzetközi irányelveknek is megfelelő prognosztikai patológiai lelet tartalmát, követelményeit ismertessük az olvasóval. Magy Onkol 63:10–15, 2019

Kulcsszavak: prosztata-adenokarcinóma, tűbiopszia, prosztatektómia, patológiai prognosztikai lelet

Az onkológiai ellátásban egyre fontosabb lesz a betegek utógondozása. A kiújuló és a másodlagos betegségek detektálása mellett fokozott figyel­met kell hogy kapjon a terápia nemkívánatos következményeinek felderíté­se és mérséklése. Az utógondozás egyéb elemei a betegség természetétől, a korábbi kezelésektől és az egyéni kockázati tényezőktől függenek. Kép­alkotó vizsgálatokra elsősorban akkor van szükség, ha tisztázandó a beteg tüneteinek vagy panaszainak oka. A hosszú távú vagy permanens orális gyógyszeres kezelések növekvő aránya új feladatokat jelöl ki az utógon­dozásban. A potenciális mellékhatásokat regisztrálni, a kezelések eredmé­nyességét monitorozni kell.

Egy friss kutatás szerint új gyógyszerfelírási rendet kellene alkotni, mert az USA-ban túl sok opioidot írnak elő az urológusok, és nagyon sok tabletta kárba vész.