Prosztatarák műtét után nem mindig kell sugárkezelés
A rák miatt végzett prosztatektomia után csak akkor kell posztoperatív sugárkezelést bevetni, ha a daganatos betegség kiújulásának biokémiai jele észlelhető.
A fenti megállapítást tették az European Society of Medical Oncology (ESMO) 2019 évi találkozóján Barcelonában a prosztatarák sugárkezelésének szakértői a RADICALS-RT - és az ARTISTIC vizsgálat eredményei alapján.
A RADICALS-RT vizsgálatban -melynek eredményeit Dr. Chris Parker (Royal Marsden NHS Foundation Trust and the Institute of Cancer Research, London) adta elő - 1396 beteget követtek átlagosan 5 éven keresztül. A betegeket az alábbiak legalább valamelyike jellemezte: műtét előtti PSA≥10 ng/ml, patológiai T3-4, Gleason 7-10, pozitív műtéti szél. Minden beteg radikális prosztatektomián esett át, posztoperatív PSA értékük ≤0,2 ng/ml volt. A betegek random elrendezés szerint vagy adjuváns sugárkezelést (aRT) kaptak, vagy szigorú megfigyelés alatt álltak és szükség esetén (vagyis a biokémiai küszöbérték meghaladásakor) "salvage" sugárkezelésben (sRT) részesültek (Obs+sRT csoport). A biokémiai küszöbérték meghaladását akkor mondták ki, ha két egymás után végzett PSA-mérés értékének különbsége >1 ng/ml volt, vagy a PSA-érték három egymás utáni méréskor egyre emelkedett. Ezen elvek alapján 5 év alatt mindössze a betegek 33%-a kapott sugárkezelést. A toxicitás nem meglepően az sRT csoportban volt kedvezőbb. A vizelet inkontinencia az első évben volt a legrosszabb: az aRT csoportban 5,3%-ban, az Obs+sRT csoportban 2,7%-ban fordult elő (P=0,008), urethra-szűkületről 8%-ban és 5%-ban (P=0,03) számoltak be. Másodlagos végpont az 5 éves biokémiai progressziómentes túlélés (bPFS) volt: ez az aRT csoportban 85%, az sRT csoportban 88% volt (HR 1,10, 95%CI 0,81-1,49, P=0,56). A rövid megfigyelés és a kevés esemény miatt a távoli áttétképződés gyakoriságáról még nem lehet véleményt mondani.
Az ARTISTIC nevű meta-analízis eredményeit Dr. Claire Vale (MRC Clinical Trials Unit, University College, London) ismertette. Ennek során a RADICALS-RT, a RAVES és a GETUG-AFU17 vizsgálatok eredményeit összesítették. Mindhárom vizsgálatban radikális prosztatektomián átesett betegek sorsát követték. Az átlagosan 65 éves betegek 77%-ának Gleason 7-es daganata volt. Összesen 1074-en az adjuváns sugárterápiára (aRT) és 1077-en a salvage sugárkezelésre (sRT) kezelésre lettek besorolva. A vizsgálat jelenleg is folyamatban van. Eddig 395 (37%) férfi részesült sRT-ben, átlagos követésük 47-61 hónap volt. Az eddigi 245 esemény alapján nem igazolódott, hogy az aRT javított volna az eseménymentes túlélésen (EFS) az sRT-hez képest (HR: 1,09, 95%CI 0,86-1,39, P=0,47), vagyis az eredmények alapján 5 év alatt 1%-os különbség észlelhető az sRT javára (95%CI-ban 2% az aRT javára, és 4% az sRT javára). Az előadó szerint tehát a két sugárterápiás eljárás „azonos kimenetellel jár, ugyanakkor kevesebb adjuváns sugárkezelésre van szükség, és emiatt kevesebb mellékhatás keletkezik.” Prosztatektomia után tehát csak biokémiai romlás esetén kell sugárkezelést adni, és ilyenkor „salvage” sugárkezelés , ami valamivel kedvezőbb, mintha adjuváns sugárkezelést végeznének.
Dr. Gert de Meerleer (University Hospital Leuven, Belgium) szerint „nagy valószínűséggel azonos” az eredmény, ha a betegnek "salvage” sugárkezelést illetve adjuváns sugárkezelés adnak. Az sRT módszer valódi előnye viszont, hogy számos férfit megkímél a sugárkezeléstől és annak mellékhatásaitól. A salvage RT-t azonnal el kell végezni, ha a PSA meghaladja a 0,2 ng/ml-t."
Dr. Xavier Maldonado (Vall d’Hebron University Hospital, Barcelona) kijelentette, először igazolódott hitelt érdemlően, hogy egyes, rák miatt radikális prosztatektómián átesett betegeknél elhagyható a posztoperatív sugárkezelés. Így megrövidül a kezelések időtartama, csökkennek az egészségügy kiadásai, de szigorúan követni kell a betegeket.
A betegek bizonyos csoportjában az igen korai relapszus és a korai áttétképződés megakadályozása miatt továbbra is adjuváns sugárkezelés szükséges..
Források:
