A tartósan magas PSA-szint következményei

Hamburgi kutatók 43 298, olyan T1N0M0 és T3N0M0 klinikai stádiumú prosztatarákos beteg adatait elemezték, akiket 1992 és 2020 között két akadémiai központban prosztatektómián estek át, a követési adatokat pedig 2023 novemberéig gyűjtötték.

Derya Tilki (Hamburg-Eppendorf Egyetemi Kórház Hamburg, Németország) és munkatársai értékelték, hogy a halálozási kockázatra vonatkozóan fennáll-e szignifikáns kölcsönhatás a RP előtti PSA-szint (> 20 ng/ml vs. ≤ 20 ng/ml) és a RP utáni tartós vs. nem kimutatható PSA-szint között, az ismert prognosztikai tényezők figyelembevételével. 6,23 év medián követési idővel értékelték a növekvő perzisztens PSA-szint hatását a prosztatarák-specifikus halálozásra és a teljes halálozási kockázatra.

A PSA > 20 ng/ml vagy 8-10 Gleason-pontszámmal rendelkező betegeknél a műtét előtt CT vagy MRI és csontvizsgálatot végeztek.

A viszonylag tartós PSA-val rendelkező betegek közül azoknál, akiknél a PSA értéke > 20 ng/ml volt a vizsgálat előtt, szignifikánsan csökkent az összhalálozási kockázat (korrigált kockázati arány [aHR], 0,69; 95% CI, 0,51-0,91; P = 0,01) és a prosztatarák-specifikus halálozási kockázat (aHR, 0,41; 95% CI, 0,25-0,66; P < 0,001) is. A növekvő tartós PSA-szintek magasabb összhalálozási kockázattal (aHR, 1,14; 95% CI, 1,04-1,24; P = 0,004) és prosztatarák-specifikus halálozási kockázattal (aHR, 1,27; 95% CI, 1,12-1,45; P < 0,001) jártak.

A prosztatektómia utáni sugárkezelés csak a tartós PSA-értékkel rendelkező betegek esetében csökkentette szignifikánsan a prosztatarák-specifikus halálozási kockázatot (aHR, 0,54; 95% CI, 0,33-0,87; P = 0,01).

A nyolcéves prosztatarák-specifikus halálozás becsült értéke 13,86% (95% CI, 10,47-18,22) volt a perzisztens PSA ≥ 1 ng/ml esetén, míg a < 1 ng/ml esetén 8,17% (95% CI, 6,08-10,93).

A prosztataműtét utáni magasabb tartós PSA-szintek a megnövekedett halálozási kockázathoz kapcsolódtak, a 8 éves prosztatarák-specifikus halálozás elérte a 13,86%-ot prosztata-specifikus antigén (PSA) ≥ 1 ng/ml esetén.

A radikális prosztatektómiát (RP) követő hagyományos 1,5-2,0 hónapos időintervallum a perzisztens PSA értékelésekor továbbra is megkérdőjelezhető pontosságú maradt.

„Az RP után legalább 3 hónappal értékelt PSA-szint minimalizálhatja a túlkezelés mértékét, és ebben a vizsgálatban a magasabb perzisztens PSA-szint rosszabb prognózissal járt együtt” - írták a JAMA Oncology-ban március 13-án online megjelent tanulmány szerzői.

A vizsgálat egyik korlátja, hogy a szerzők szerint a validációs kohorsz szignifikáns összefüggést mutatott a prosztatarák-specifikus halálozási kockázat csökkenése között, de a teljes halálozási kockázatot nem mutatták ki a tartós PSA és a PSA > 20 ng/ml vs. ≤ 20 ng/ml előtti PSA értékkel rendelkező betegek esetében. Ez a korlátozás azzal magyarázható, hogy a validációs kohorszban a felfedező kohorszhoz képest rövidebb medián követési idő és kisebb eseményszám miatt a teljes halálozás végpontjának értékelésének lehetősége korlátozott volt.

Forrás:

Persistent Prostate-Specific Antigen Following Radical Prostatectomy for Prostate Cancer and Mortality Risk https://jamanetwork.com/journals/jamaoncology/fullarticle/2830965