Hogyan kezelik a közepes kockázatú prosztatarákot?

A jelenlegi irányelvek támogatják az aktív követést (active surveillance) vagy a szoros követés melletti várakozás (watchful waiting) alkalmazását bizonyos közepes kockázatú prosztatarákban szenvedő betegek esetén, ezek a megfigyelési stratégiák ugyanis segíthetnek csökkenteni az azonnali radikális kezeléssel járó káros hatásokat. (Az aktív követés során a beteget rendszeresen ellenőrzik, hogy nem romlik-e a betegsége. Elsősorban inkább fiatal betegek halasztott aktív kezelése, ahol a cél a gyógyítás. A várakozó szoros követés során nem végeznek rendszeresen vizsgálatokat, és akkor lépnek közbe, ha a betegnek tünete lesz. Inkább rosszabb állapotú/idősebb betegnél alkalmazzák, amikor az aktív kezelés nem javítana a túlélésen.)

Ismail Ajjawi (Yale School of Medicine, New Haven, Connecticut) és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogyan alakulnak az aktív követés és a figyelmes várakozás alkalmazásának időbeli tendenciái. Ennek érdekében a kutatók a Surveillance, Epidemiology and End Results prosztatarák-adatbázis 147 205, közepes kockázatú prosztatarákban szenvedő személy adatait vizsgálták 2010 és 2020 között az Egyesült Államokban.

A közepes kockázat kritériumai: a 2-es vagy 3-as Gleason-csoport, a 10-20 ng/ml prosztata-specifikus antigén (PSA) szint vagy a betegség cT2b stádiuma voltak. A kutatók referenciacsoportként a Gleason 1-es fokozatú csoportba tartozó betegeknél alkalmazott aktív követés és a figyelmes várakozás tendenciáit vették számításba.

A kutatók értékelték az időbeli tendenciákat és az aktív felügyelet és a figyelmes várakozás kiválasztásával kapcsolatos tényezőket ebben a populációban.

Az aktív követés és a figyelmes várakozás aránya a közepes kockázatú betegek körében 2010 és 2020 között összességében több mint kétszeresére, 5%-ról 12,3%-ra emelkedett.

2010 és 2020 között az aktív felügyelet és a figyelmes várakozás alkalmazása jelentősen nőtt a Gleason 1. fokozatú csoportba (13,2%-ról 53,8%-ra) és a Gleason 2. fokozatú csoportba (4,0%-ról 11,6%-ra) tartozó betegek körében, de a Gleason 3. fokozatú csoportba tartozók esetében stabil maradt (2,5%-ról 2,8%-ra; P = .85). A 10 ng/ml alatti PSA-szintűek esetében a 2010-es 3,4%-ról 2020-ra 9,2%-ra nőtt az elfogadás, a 10-20 ng/ml közötti PSA-szintűek esetében pedig több mint kétszeresére (9,3%-ról 20,7%-ra).

A magasabb Gleason-osztályú csoportokban szignifikánsan kisebb volt az aktív felügyelet vagy a figyelmes várakozás elfogadásának valószínűsége (Gleason-osztályú csoport 2 vs. 1: esélyhányados [OR], 0,83; Gleason-osztályú csoport 3 vs. 1: OR, 0,79).

A spanyolajkú vagy latin-amerikai személyek (OR, 0,98) és a nem spanyolajkú fekete bőrűek (OR, 0,99) valamivel kisebb valószínűséggel alkalmazták ezeket a stratégiákat, mint a nem spanyolajkú fehér bőrűek.

A JAMA folyóiratban 2024 novemberében online megjelent tanulmány azt mutatta, hogy a közepes kockázatú prosztatarák esetében 2010 és 2020 között a kezdeti aktív felügyelet és a figyelmes várakozás aránya jelentős növekedést mutatott. A szerzők szerint a kutatási prioritások között szerepelnie kell, hogy milyen módon csökkenthető a túldiagnosztizálás, valamint, hogy a hagyományos klinikai méréseken, például a Gleason-osztályok vagy a PSA-szinteken túlmenően milyen egyéb kritériumok alapján határozható meg pontosabban az aktív felügyelet és a figyelmes várakozás megkezdésének és leállításának javallata.

A tanulmány megfigyelési adatokra támaszkodott, ezért nem tudta feltárni a klinikai döntéshozatali folyamatokat befolyásoló különböző tényezőket. A betegek kimenetelére vonatkozó információk hiánya pedig korlátozta a különböző kezelési stratégiák hosszú távú következményeinek értékelését.

Forrás:

Ajjawi I, Loeb S, Cooperberg MR, et al. Active Surveillance or Watchful Waiting for Intermediate-Risk Prostate Cancer, 2010-2020. JAMA. Published online November 20, 2024. doi:10.1001/jama.2024.20580