Új gyógyszercélpont prosztatarákban

A Molecular Cancer folyóiratban május 29-én jelent meg a Bécsi Orvosi Egyetem kutatóinak cikke, amelyben a prosztatarák fejlődése és egy fehérje (JUN) közötti kapcsolatot tártak fel, ami a közeljövőben új onkológiai terápiák kifejlesztésének alapjául szolgálhat. Ahogy a prosztatarák progrediál, egyre agresszívebbé válik, és áttéteket képezhet - ilyen stádiumban már nehezen kezelhető, és magas halálozási arányt mutat: világszerte a prosztata rosszindulatú daganata a férfiak körében a második leggyakoribb rákos haláloknak számít.

A most közölt, Lukas Kenner és Sabine Lagger által vezetett nemzetközi kutatás során egy olyan fehérjét sikerült azonosítani, amely képes lassítani a tumor növekedését. Ez azért is jelentős előrelépés, mert a prosztatarák progressziójához vezető összetett molekuláris folyamatokat a tudomány még nem tisztázta teljesen. A JUN néven ismert AP-1 transzkripciós faktor fehérjét már régóta intenzíven kutatják, mint a tumor növekedésének lehetséges hajtóerejét.

“Számos korábbi tanulmány kimutatta, hogy a JUN túlzott mértékben termelődik rákos megbetegedések során, azaz a tumor növekedése és a magas JUN-szint között összefüggést állapítottak meg” - nyilatkozta Lukas Kenner. “Csakhogy nemzetközi partnereinkkel együttműködve kimutattuk, hogy a prosztatarák esetében pont ennek az ellenkezője igaz: egér modellszervezeteken és klinikai mintákkal végzett vizsgálataink kimutatták, hogy a prosztatarák progressziója nem gyorsul, hanem lelassul, ha a JUN nagy mennyiségben van jelen. Megfigyeltük, hogy a tumor gyorsabban növekszik, ha a fehérje hiányzik.”

A kutatók a mostani vizsgálatban a prosztata epitélsejtek összehasonlító transzkriptom-profilja a Pten-hiányos (foszfát- és tenzinhomológ-hiányos) prosztatákban szeneszcencia-asszociált génszignalizációt, az immunsejtek odavonzásában szerepet játszó pro-inflammatorikus folyamatok és kemokinek, többek között az IL-1β, a TNF-α, a CCL3 és a CCL8 upregulációját mutatták ki. Meglepő módon a JUN-depléció visszafordította mind az szeneszcenciával asszociálható szekréciós fenotípust, mind az öregedéshez kapcsolódó immunsejt-infiltrációt, de nem volt hatással a sejtciklus leállítására. Ennek eredményeképpen a JUN-depléció a Pten-hiányos prosztatákban hatással volt a szeneszcencia-asszociált immunválaszra és felgyorsította a tumor növekedését.

Azt, hogy a JUN fontos szerepet játszik a gének aktiválásában és különböző folyamatokban, például a sejtnövekedésben, még az 1980-as években fedezték fel. „Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a JUN jelentős mértékben részt vesz a prosztatarák regulációjában a szervezet immunválaszának befolyásolásán keresztül” - fejtette ki Sabine Lagger.

Ha a fehérje hiányzik, bizonyos immunsejtek toborzása a tumor mikrokörnyezetében nem történik meg, ami a rák gyorsabb növekedéséhez vezet. Ezek az eredmények választ adhatnak arra is, hogy a prosztatarák miért reagál kevésbé az immunterápiára, és segíthetnek megérteni, hogyan lehet a helyi immunválaszt reaktiválni.

A prosztatarák évtizedek óta a férfiak leggyakoribb rákos megbetegedése Ausztriában: évente mintegy 6000 új esetet és 1300 halálesetet regisztrálnak az egészségügyi rendszerben. Szerencsére az esetek túlnyomó többségében a prosztata daganatai lokalizáltak maradnak, ezért könnyen kezelhetők. A betegek mintegy 20%-ánál azonban áttétes prosztatarák alakul ki, amely továbbra is nehezen kezelhető.

„Kutatásunk azt sugallja, hogy a JUN aktiválása potenciálisan ígéretes terápiás lehetőség lehet a prosztatarák progressziójának lassítására” - állítja Lagger és Kenner, hozzátéve, hogy az eredmények megerősítéséhez további vizsgálatokra van szükség.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Prostate cancer: Protein identified to reduce tumor growth

JUN mediates the senescence associated secretory phenotype and immune cell recruitment to prevent prostate cancer progression

Irodalmi hivatkozás:

Torben Redmer et al, JUN mediates the senescence associated secretory phenotype and immune cell recruitment to prevent prostate cancer progression, Molecular Cancer (2024). DOI: 10.1186/s12943-024-02022-x