Új adatok szerint a csontritkulás elleni gyógyszerek hosszú távú alkalmazása csökkenti a törést követő halálozási kockázatot.

A vénás thromboemboliák (akut mélyvéna-thrombosis és/vagy akut pulmonalis embolia) gyakori megbetegedések, népbetegségnek tekinthetők. E két betegség hátterében a legfontosabb rizikófaktorok a veleszületett vagy szerzett thrombophiliák. A közlemény a veleszületett és szerzett thrombophiliákat mint a VTE legfontosabb kockázati tényezőit tárgyalja.

A hypothyreosis az egyik leggyakoribb endokrin kórkép, melynek elfo­gadott kezelése a szintetikus L-tiroxin adása. Írásunkban bemutatjuk a tiroxinpótlással kapcsolatos legfrissebb tudományos eredményeket, és összefoglaljuk a releváns klinikai ajánlásokat.

Az osteoporosis a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozásával és a csontszerkezet minőségének romlásával járó idült csontanyagcsere-betegség, mely a csonttörési kockázat növekedésével jár. A biszfoszfonátok a legszélesebb körben alkalmazott specifikus antiporotikus szerek. A biszfoszfonátok akkumulálódnak a csontban, így az osteoclastokra kifejtett gátló hatásuk a gyógyszer elhagyását követően is fennáll. Emiatt, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozott állkapocs-necrosis és atípusos femur-törés miatt a biszfoszfonátkezelés optimális időtartama a mai napig vita tárgya.

Az American Society of Clinical Oncology (ASCO) sokéves fennállása óta most először hirdetett győztest: 2014-ben a krónikus limfocitás leukémia (CLL) terápiájában elért haladást ítélték a legfontosabbnak. Dr. Peter Yu, az ASCO elnöke szerint „az újonnan törzskönyvezett négy gyógyszer látványosan javította a betegek kilátásait”. De más fontos újdonságokat is hozott a 2014-es év.

Medscape, 2015. január 

A menopausalis tünetek enyhítésére alkalmas módszerek ésszerű alkalmazása több mint egy évtizede képezik viták tárgyát. A Women’s Health Initiative (WHI) elnevezésű vizsgálat adatainak értelmezése számos aggodalmat vetett fel a hormonterápia (HT) biztonságosságát illetően. Ebben a nagy, prospektív, véletlen besorolásos vizsgálatban (RCT, randomized controlled trial) a menopausalis HT kockázatait és előnyeit elemezték. A WHI első eredményei aggasztóak voltak ugyan, de a később elvégzett alcsoportelemzések és a résztvevők hosszú távú utánkövetése megnyugtatónak bizonyult. Ráadásul az újabb prospektív RCT-k részletesebb információkkal szolgáltak a HT megfelelő és biztonságos alkalmazásához. Végül az Egyesült Államok élelmiszer-
és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) által a menopausalis tünetek kezelésére elfogadott több új kezelési móddal kapcsolatosan is félelmek merültek fel. Ezek az új módszerek izgalmas újszerű lehetőségeket kínálnak a menopausalis tünetektől szenvedő nők számára.

A tamoxifen gél azonos antiproliferatív hatás mellett kevesebb mellékhatással jár, mint az orális tamoxifen.

A lakosság átlagéletkorának növekedése és életmódjának átalakulása miatt egyre gyakoribb csontritkulás mindmáig aluldiagnosztizált és elégtelenül kezelt betegség. A megelőző intézkedések közül a primer prevenció életmódbeli beavatkozásokat foglal magába, másodlagos megelőzésként fontos a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel. 

A ginekomasztia a férfiak mirigyes emlőszövetének jóindulatú proliferációja. A nem fiziológiás ginekomasztiát krónikus betegség (pl. májcirrózis, hipogonadizmus, veseelégtelenség), gyógyszer, táplálékkiegészítő vagy illegális szer, esetleg daganat okozhatja. Kezelése a beteg kívánságának figyelembevételével mielőbb történjen.

A csontritkulás az esetek 20–30%-ában másodlagos. A szekunder oszteoporózis gyakran gyorsan alakul ki és ismétlődő csonttöréseket okoz, ezért fontos a korai felismerés, a profilaxis és az oki kezelés, vagy legalább a csont ásványianyag-sűrűségét növelő – és ezzel a töréskockázatot csökkentő – terápia. A leggyakoribb okok: gyógyszerek, endokrinológiai, emésztőrendszeri, illetve vérképzőszervi betegségek. A cikk a glükokortikoidok indukálta oszteoporózist, az emlőrák és a prosztatarák antihormonális kezelése által kiváltott csontritkulást és a másodlagos hiperparatireózishoz vezető D-vitamin-hiányt tárgyalja részleteiben.