A szerotonint erősebben gátló antidepresszánsok használatához valamivel kevesebb ischaemiás stroke társul, mint a gyengébb neurotranszmitter gátlókhoz.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.

Cipriani munkacsoportja ismét értékelte a különböző antidepresszívumok hatásosságát a súlyos depresszív zavarokban.

A major depresszió az emberiség kb. 21%-át érintő krónikus, visszaesésekre hajlamos betegség. Az összes betegségterhek világrangsorában 2004 óta a harmadik helyen áll, és húsz éven belül az első hely­re kerülhet. Gyakran „komorbid” állapotokkal társul, sú­lyos funkciókárosodással és szociális zavarokkal jár, ami az életminőség jelentős romlásához vezet.

Az eddigi metaanalízisek ellentmondásos eredményeket hoztak a második generációs antidepresszívumok hatásosságát illetően. A. Cipriani és munkatársai 117 véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat elemzésével igyekeztek egyértelműbb következtetésekre jutni.
Lancet 2009;373:746–758