Új adatok az antidepresszánsok és a stroke összefüggéséről
A szerotonint erősebben gátló antidepresszánsok használatához valamivel kevesebb ischaemiás stroke társul, mint a gyengébb neurotranszmitter gátlókhoz.
A Neurology-ban 2019. augusztus 7-én megjelent nagy népességi alapú kohorsz vizsgálatban kimutatták, hogy 12%-kal alacsonyabb volt azok között az ischaemiás stroke kockázata, akik erősebb szelektív szerotonin visszavétel gátlót (SSRI-t), vagy harmadik generációs antidepresszánst szedtek azokhoz képest, akik gyengébb szerotonin gátlókat használtak. Az enyhe stroke csökkenést viszont nem kísérte a szívinfarktusok kockázatának csökkenése.
Az általános népességben a depresszió és kardiovaszkuláris betegségek gyakran társulnak, így sok ischaemiára hajlamos beteg szed antidepresszánsokat. Ezen gyógyszerek kardiális biztonságossága mindig aggodalom tárgya volt, hisz a vérlemezkékbe történő szerotonin transzport gátlása ugyanis megváltoztathatja a vérlemezkék működését. A szerotonin visszavételt nagyfokban gátló antidepresszánsok bizonyítottan növelik a jelentős gasztrointesztinális és koponyaűri vérzések kockázatát, viszont úgy vélik, hogy ezzel ellentétben viszont feltehetően csökkenthetik az arteriás ischaemiás események kockázatát.
Ezen összefüggések kutatására dr. Christel Renoux (McGill University, Montreal, Kanada) és munkatársai a brit UK Clinical Practice Research Datalink adatbázisából a 1995 és 2014 között valamilyen SSRI-t kapott 868.755 felnőtt illetve harmadik generációs antidepresszánst kapott 69.633 felnőtt beteg adatait elemezték. Az antidepresszánsokat gátló hatásuk erőssége szerint 3 csoportba sorolták: duloxetin, fluoxetin, paroxetin, és sertralin erős gátlók; a citalopram, escitalopram, fluvoxamin, és venlafaxine közepes gátlók; a mianserin, mirtazapin, nefazodon, reboxetin, agomelatin, és viloxazin gyenge gátlók. Átlagosan 5,7 követés alatt 15.860 személynél alakult ki ischaemiás stroke vagy átmeneti agyi keringészavar (transient ischemic attack, TIA), ami 10.000 személy/évenként durván 31,1 eseményt jelent (95%CI 30,6-31,6). A jelenleg is antidepresszánst szedőkben az erős szerotonin visszavétel gátló csökkentette az ischaemiás stroke/TIA kockázatát – a gyenge gátlókat szedőkben mérhető kockázathoz képest: RR: 0,88; 95%CI 0,80-0,97. A kockázatcsökkentő hatás még kifejezettebb volt hosszú ideig, 61-180 napig tartó erős szerotonin visszavételt gátló antidepresszáns szedés esetén (RR: 0,84, 95%CI 0,72-0,97). Az összefüggés a számos befolyásoló tényezőt (obezitás, dohányzás, alkohol, hipertonia, pitvarfibrilláció, stb.) figyelembe vevő többváltozós analízissel is kimutatható, bár a hatás annál kisebb volt, hogy terápiás döntéseinket befolyásolhatná. A speciális antidepresszáns felírását továbbra is az előnyök és hátrányok mérlegelése alapján kell eldönteni.
A követés során 8626 betegnél keletkezett szívinfarktus (10.000 személy/évre számítva 16,7 esemény, 95%CI 16,3-17,0. Az erős és gyenge gátlókat szedők között a szívinfarktus kockázata azonosan alakult (RR: 1,00, 95%CI 0,87-1,15).
Mivel az SSRI-k mind erősen vagy közepes mértékben gátolják a szerotonin visszavételt, csak ezek hatását tudták vizsgálni egy második analízisben, amikor azt találták, hogy az ischaemiás stroke/TIA kockázat azonosan alakult (RR: 0,98, 95%CI 0,92-1,04) és nem függött a szedés hosszától. Viszont a szívinfarktus kockázat kis mértékben ugyan, de mérhetően növekedett az erős SSRI-k használatakor a közepes gátló SSRI-khez képest (RR: 1,09, 95%CI 1,00-1,18). Ez a hatás a hosszabb szedés esetén (61 -180 nap) szintén erősebben jelentkezett (RR: 1,17, 95%CI 1,02-1,34). Egyáltalán nem meglepő módon jóval nagyobb mértékben növekedett a kockázat azoknál a betegeknél, akiknek eleve kardiovaszkuláris betegségük volt: RR: 1,46, 95%CI 1,01-2,11.
A mérsékelten csökkent stroke-kockázat alátámasztja azt a hipotézist, hogy a szerotonin visszavétel gátlóknak antithrombotikus hatása (is) van, ezt az igen nagy létszámú vizsgálatban is igazolni tudták.
Dr. Sarah Song (Rush University Medical Center, Chicago) hozzászólásában méltányolta a megfelelő statisztikai feldolgozással, nagyszámú betegen készült elemzést. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a vizsgálat megfigyeléses jellege és a kockázatcsökkenés kis mértéke nem elég a klinikai következtetések levonásához. Az elemzett tanulmányokban a stroke-ok meghatározása sem volt egységes. Tehát a stroke kockázat csökkentő hatás megítéléséhez további vizsgálatokra van szükség, de bármilyen eredményre is jussunk, az antidepresszánsok megválasztásakor továbbra is a hatás-mellékhatásprofil alapján kell dönteni.
Források:
