A magasvérnyomás-betegség és a kardiovaszkuláris megbetegedés közötti összefüggés, a kockázat növekedése jól ismert. A magasvérnyomás-betegség eredményes kezelésében figyelembe kell venni a további kardiovaszkuláris kockázati tényezőket, egyéb rizikófaktorokat, a társbetegségeket, az esetle­ges célszervkárosodásokat, valamint az egyén életmódját, szociális tényezőit is. A betegek életmód-változtatásának támogatása mellett a gyógyszeres kezelésben a monoterápia helyett akár egy tabletta formájában alkalmaz­ható kombinált terápia javasolt. A szerzők egy olyan vizsgálat eredményeit ismertetik, amelyben a kombinációs sémát carvedilollal egészítették ki. Az alkalmazott kombinált gyógyszeres terápia mellett a vérnyomásértékek rövid távon rendeződtek, a beállított terápiát a betegek jól tolerálták.

Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

Az áttekintő közlemény a jelenlegi ajánlások tükrében bemutatja a bé­ta-blokkolók szerepét az ischaemiás szívbetegség kezelésében. Az antiischaemiás hatásmechanizmusuk bemutatásán túl, kitér szerepükre a klinikum szempontjából fontos akut és krónikus coronaria-szindróma kezelésében.

A CARAVAGGIO vizsgálat alcsoportelemzése megerősítette, hogy az apixaban hatásosan és biztonságosan alkalmazható rákbetegek kezelé­sére, méghozzá a daganatos betegségek szélesebb körében, mint amit az irányelvek korábban megadtak.

Thrombosis and Haemostasis, 2021. május

Az egyesült államokbeli Cedars-Sinai Kórház által kifejlesztett neurovaszkuláris sebészeti eljárással drámai mértékben csökkenthető az atherosclerosishoz társuló rekurrens stroke előfordulása.

A szerzők az amyloidosisok aktuális osztályozását, elnevezését, a kórfolya­mat alapvető szabályait ismertetik. Áttekintik a legfontosabb szisztémás és lokális amyloidosis szindrómák sajátosságait, a diagnózis felállításának segédeszközeit és a terápia ma még szegényes lehetőségeit.

A hasi elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának járványsze­rű növekedését észleljük napjainkban. A szénhidrát-anyagcsere 7% alatti HbA_1c célértékre történő kezelésével a mikrovaszkuláris szövődmények kockázata csökkenthető, de a kardiovaszkuláris szövődmények kockázatá­ban nem látunk hasonló csökkenést. A diabeteses cardiopathia részeként diabeteses betegeknél gyakoribb a pitvarfibrilláció előfordulása. Ennek patofiziológiai hátterével, a terápia sajátosságaival foglalkozik a cikk.

A nonvalvuláris pitvarfibrilláció (NVAF, nonvalvular atrial fibrillation) mellett kialakult  stroke abszolút javallatot képez az ischaemiás stroke alvadásgátló kezeléssel történő szekunder prevenciója szempontjából. Orális antikoaguláció (OAC, oral anticoagulation) céljára adható warfarin vagy direkt hatású OAC-k (DOAC). Egyelőre azonban nem állnak rendelkezésre definitív irányelvek arra nézve, hogy a warfarin vagy a DOAC a jobb választás a rekurrens stroke prevenciójára NVAF-ban szenvedő betegek esetében, így mindkét gyógyszertípus alkalmazható a klinikus döntése alapján, az adott beteg klinikai körülményeinek figyelembevételével. Mindazonáltal egy obszervációs vizsgálat (The Stroke Acute Management with Urgent Risk-faktor Assessment  and Improvement [SAMURAI]-NVAF vizsgálat) kapcsán arról számoltak be, hogy a kórházból való elbocsátáskor rosszabb klinikai kimenetelt mutató betegek számára nagyobb eséllyel rendelnek warfarint.

Az akut ischaemiás stroke (AIS) miatt kórházba került betegek gyakran orális alvadásgátló kezelés alatt állnak, többnyire pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) mellett kialakuló emboliás események prevenciója céljából. Ilyen esetekben az intravénás thrombolysis (IVT) általánosságban ellenjavallt. mindazonáltal vannak olyan klinikai szituációk, melyekben az IVT alkalmazása mérlegelhető; amennyiben a beteg warfarinterápia alatt áll, az INR (international normalized ratio) értékének 1,7 alatt kell lennie. Az új orális alvadásgátlókat (NOAC, novel oral anticoagulant) szedő betegek esetében csak akkor javasolt IVT végzése, ha a beteg az utóbbi 48 órában biztosan nem vette be a gyógyszert, illetve az adott NOAC-ra vonatkozó laboratóriumi tesztek normális eredményt adnak. 

A haemorrhagiás transzformáció (HT) azt jelenti, hogy akut cerebralis infarktus talaján intracerebralis vérzés jön létre. Akut cerebralis infarktust követően a vérzéses transzformáció becsült incidenciája 8,5% és 30% közé tehető. A HT nagyobb eséllyel fordul elő akut cardioemboliás stroke-ot követően, mint a stroke egyéb altípusaiban, és az alvadásgátló kezelés tovább fokozza a kockázatot. A különböző kórokok közül leggyakrabban pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) áll a cardioemboliás stroke hátterében, ennek fényében az AF-hez társuló stroke eseteiben alvadásgátló kezelés alatt álló betegeknél rendkívül fontos a HT prevenciója.