Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

Az endoszkópos nyálkahártya hideg polypectomiás hurokkal történő reszekciója biztonságos terápiás lehetőség lehet a kiválasztott nagyméretű vastagbélpolipok esetében.

A primer sclerotizáló cholangitis (PSC) ismeretlen etiológiájú, immun-patomechanizmusú, krónikus epeúti gyulladással járó kórkép, melynek során epeúti szűkületek és tágulatok alakulnak ki, ezek következményeivel és jellegzetes szövődményekkel. Gyakran társul idiopátiás gyulladásos bélbetegségekhez. Klinikuma a tünetekkel nem járó laboratóriumi eltéré­sektől a súlyos cholangitisig és májelégtelenségig, májzsugorig terjed. Mind a cholangiocellularis carcinoma (CCA), mind a vastagbélrák (CRC) kockázati tényezője, elkülönítése a CCA-tól rendkívül fontos, de nem mindig egyszerű. Kezelése jelenleg még nem megoldott. A progresszió és a szövődmények korai felismeréséhez szoros követés szükséges. A közelmúltban a PSC-re vonatkozó új nemzetközi szakmai ajánlások láttak napvilágot.^1,2

A kisméretű, perifériás nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeknél a zsigeri pleurális invázió magasabb kiújulási arányt eredményez.

A gastrointestinalis angiodysplasia ritka, de jelentős oka a manifeszt és okkult vérzéseknek egyaránt. Főleg idős korban és nagymértékű komorbiditással együtt fordul elő. Az endoszkópos technikák fejlődése számottevően javította a betegek kilátásait. Jelenleg az alkalmazott keze­lési módozatok megválasztása esetről esetre, egyedileg történik. További kutatások szükségesek a patogenezis és a potenciális kezelési cél ponto­sabb megismeréséhez.

Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

Brit kutatók szerint a PANK4 fehérje kiiktatásával megelőzhető vagy gyengíthető glioblasztómaában a TMZ-kezeléssel szemben kialakuló rezisztencia.

Az agydaganatok komplex neuroonkológiai kezelésében az új gyógyszeres és sugárterápiás lehetőségek mellett továbbra is alapvető szerepe van a daganatok műtéti eltávolításának. Az agydaganatok maximális, biztonságos sebészi reszekciója benignus tumorok esetén teljes gyógyulást eredményezhet, míg malignus daganatok esetén a térszűkület megszünte­tésével, a betegek neurológiai állapotának javításával lehe­tőséget ad a pontos, napjainkban már molekuláris szintű szövettani diagnózis birtokában az adjuváns onkoterápiára. Az idegsebészeti műtétet, sőt már a műtéti tervezést övező technikai és a társszakmák szorosabb bevonásával kialakult szakmai környezet az elmúlt évtizedek technikai innovációinak köszönhetően jelentősen megújult. Mindez lehetőséget nyújt a biztonságosabb, az életminőséget minél jobban megőrző beavatkozásokra, illetve korábban akár inoperábilisnak tartott daganatok biztonságos eltávolítására is. Dolgozatunkban az agydaganatműtétek stratégiai ismertetésén túl bemutatjuk az agyi daganatsebészet legfontosabb technikai innovációit, vala­mint a leggyakoribb daganattípusok (gliómák, meningeómák, agyidegtumorok és metasztázisok) kezelésében használatos sebészi alapelveket. Az agyalapi tumorok komplex sebészi ellátását, a hipofízis sebészetét, valamint a neuroendoszkópos műtéteket és gyermekkori daganatokat a különszám más közleményei részletezik. Magy Onkol 68:13-25, 2024

A központi idegrendszeri tumorok kezelése napjainkban is nagy kihívás az onkológiai és idegsebészeti munkacsoport számára. A daganatok heterogén szövettani, illetve topoló­giai jellemzői miatt minden eset egyedi mérlegelést igényel. A túlélést a szövettanon és stádiumon kívül nagyban meg­határozza a reszekció mértéke, azonban az agyi elokvens régiók közelsége erősen korlátozhatja az eltávolítást. A jelen­legi modern neuroonkológiai ellátás kulcsfontosságú eleme a lehető leghosszabb progressziómentes túlélést megfelelő életminőséggel együtt biztosító műtéti beavatkozás megter­vezése, kivitelezése. Számos pre- és intraoperatív képalkotó modalitás egyidejű fejlesztésével válik egyre elérhetőbbé és biztonságosabbá az optimális terápia. A strukturális, diffúziós és funkcionális MRI mind műtét előtt, mind közben lehető­séget nyújt a daganat és az azt körülvevő elokvens területek vizualizációjára. A sebész számára az optimális intraoperatív körülményeket, tájékozódást és látásviszonyokat az egyre kifinomultabb mikroszkópok, navigációs eszközök, intraope­ratív képalkotó berendezések, illetve endo- és exoszkópok hivatottak megteremteni. Magy Onkol 68:5-12, 2024