Egy vizsgálat eredményei szerint ez a kedvező hatás pont a legmagasabb genetikai kockázattal rendelkező populációban jelentkezik a legmarkánsabban.

Napi 12 ezer lépésig jól kimutathatók a séta egészségi előnyei, de már napi 4000 lépés is igen hasznos, azonban a lépésszámláló alkalmazásokban 10 ezer lépés a kívánatos.

A mesterséges fény által kiváltott cirkadián ritmuszavar metabolikus és érrendszeri zavarokat okozhat, amelyek növelik a kardiovaszkuláris kockázatot.

A hormonpótló terápia abbahagyását követően egy éven belül megnő a csonttörés kockázata, utána azonban a rizikó ismét csökkeni kezd.

Egy kínai kutatás összefüggést talált az étrendi kalciumbevitel és a BPH kialakulásának kockázata között.

 Az RSV-bronchiolitisz az egyik leggyakoribb, hospitalizációt előidéző fer­tőző betegség csecsemőkorban mind a fejlődő, mind a fejlett országokban. A vírus a teljesen egészséges, időre született csecsemőket éppúgy képes megbetegíteni, mint a rizikócsoportba tartozókat, sőt a kórházi ellátást igénylők nagy része a korábban egészséges, kockázati tényezőkkel nem rendelkezők közül kerül ki. A leginkább vulnerábilis populáció megvédésére ma már az újszülöttek passzív immunizációján túl a maternális vakcináció is rendelkezésre áll.

 A fejlődésben és a normális anyagcsere-állapot fenntartásában fontos szerepet játszó pajzsmirigyfunkció megítélése a TSH (tireoideastimuláló hormon vagy pajzsmirigy-stimuláló hormon) és a szabad pajzsmirigyhor­monok mérésével történik. A komplex fordított kapcsolat a TSH és a pe­rifériás pajzsmirigyhormonok között lehetővé teszi, hogy a TSH szenzitív markere legyen a pajzsmirigyfunkciónak. A genetikai faktorok és környezeti tényezők mellett az életkornak van a legnagyobb jelentősége. A laborató­riumi módszerek normális tartományai kismértékben eltérnek, így nehéz megadni a klinikumban használható pontos korfüggő felső határt. A nagy nemzetközi útmutatók sem adnak egyértelmű állásfoglalást a normális tartományokról. A pajzsmirigystátusz változik az életkorral, míg időseknél a hanyatló pajzsmirigyműködés a túlélés elősegítője, addig a fiatalabbak­nál kardiovaszkuláris és metabolikus kórállapotok rizikóját eredménye­zi. Összefoglalónkban elemezzük a pajzsmirigy működési jellemzőit az intrauterin kezdetektől az időskorig.

A vénás tromboembólia (VTE) ellátásának fontosabb szempontjait foglalja össze a cikk, kiemelve a legutóbbi évek szemléleti módosulásait, a kocká­zati tényezőkben bekövetkezett jelentős változásokat, mint például az immobilizáció időtartamának rövidülése, a kevésbé invazív eljárások koc­kázatcsökkentő, másfelől az új célcsoportok (vérzékeny, „esendő” betegek, a trombózis rizikóját fokozó gyógyszerek megjelenése stb.) kockázatnövelő hatásait. Tárgyalja továbbá a trombózishajlam szűrésének helyes módsze­rét, a nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés/megelőzés jelen gyakorlatát.

 A febuxostat vesefunkcióra kifejtett hatása és lehetséges vesevédő szerepe a jelenleg elérhető irodalmi adatok alapján nem egyértelmű. Az alábbi, randomizált, kontrollált vizsgálatokat értékelő és kemény végpontokat tar­talmazó metaanalízis szerint a febuxostat csökkenti a vesével kapcsolatos események – mint a jelentős eGFR-csökkenés, a végstádiumú veseelégte­lenség és a dialíziskezelés – kockázatát, továbbá lassabb eGFR-csökkenéssel és kedvezőbb vizelet albumin-kreatinin hányadossal jár a placebót vagy allopurinolt kapó kontrollcsoport eredményeihez képest.

 A sclerosis multiplex egy demielinizációval és az azt követő axonvesztéssel járó, krónikus autoimmun betegség, amelynek kezelésére ugyan több be­tegségmódosító terápia is rendelkezésünkre áll, a kórkép azonban továbbra sem gyógyítható. A betegség patofiziológiájának pontosabb megismeré­sével egyre több terápiás célpont és kezelési lehetőség leírására került sor, köztük a T- és B-sejteket, mikrogliát, ferroptózist és a bélmikrobiomot célzó farmakológiai, sejtalapú és életmódot érintő kezelésekére is. Az alábbi­akban a már elérhető és a még vizsgálat alatt álló terápiás lehetőségeket foglaljuk össze.