A betegek egy részénél az állapot javulása, vagyis a rohamok számának csökkenése mutatható ki hosszú távon, de nem tudni, hogy ez spontán vagy a kezelés következményeként jön létre.

A visszatérő epilepsziás rohamok fő kockázati tényezői a két spontán görcsroham között eltelő >24 órás időköz, epileptiform eltérések az EEG-n, kóros agyi képalkotási eltérés, éjszakai görcsrohamok vagy epilepsziás tünetegyüttes. Gyermekkorban kulcsfaktor a kóros EEG, az epilepsziás tünetegyüttes, a súlyos koponyasérülés és a központi idegrendszeri bé­nulás. Az antiepileptikumok befolyásolhatják a kognitív teljesítményt és a viselkedést. Elhagyásuk 2–5 éves rohammentesség után megfontolha­tó. Ha a görcsrohamok nem kontrollálhatók velük, szóba jöhet a görcsro­ham gócának kimetszése, ketogén diéta, a n. vagus ingerlése vagy agyi neurostimulátor beültetése.

A fogamzóképes korú nők körében gyakoriak a görcsrohammal járó betegségek. Az Egyesült Államokban körülbelül 500 000 reproduktív korú nőt diagnosztizáltak ilyen kórképpel. A becslések szerint a görcsrohammal járó kórképek 100 nőre számítva 3−5 szülést érintenek, ám a pontos incidencia nem ismert.¹

Egy svájci tercier akadémiai egészségügyi központban 6 éven át nagy volt a fertőzés és a halál kockázata azokban a refrakter status epilepticusos betegekben, akiknek állapotát anesztetikumokkal kezelték.

A hirtelen tudatvesztést egyaránt okozhatja syncope és epilepsziás roham. Kapcsolat állhat fenn a szív és az agy ioncsatorna-működési zavarai között. A cikk az epilepsziás rohamok kardiális hatásait, az epilepszia és a szívbetegségek lehetséges patogenetikai összefüggéseit tekinti át.