Olyan asszociációt mutattak ki a két állapot között, ami valószínűleg túlmutat a dopaminerg rendszer diszfunkcióján.

A levodopa kezelésre nem rendeződő Parkinson-kórban a motoros fluktuációkra nagyjából azonos hatásúak a dopamin agonisták és a dopamin visszavétel gátlók (DRI), de egyes DRI-k hatásosabbak a többinél.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.

Korai Parkinson-betegségben (PD) a kezdő terápia meghatározása individualizált formában, a gyógyszerek mellékhatásait és a beteg állapotát is figyelembe véve történik. A betegség korai fázisaiban leggyakrabban monoamin-oxidáz-B- (MAO-B) gátlóval vagy dopaminreceptor-agonistával (DA) kezdjük a kezelést, ami késleltetheti a levodopaterápia bevezetését és ezzel a motoros fluktuációk bekövetkeztét.

A krónikus orális DA- (ropinirol és pramipexol) kezelés az ICD fokozott kockázatával társul, a transzkután DA- (rotigotin) terápiával összehasonlítva.

A rotigotin egy nem ergot dopamin-agonista hatású 24 órás transzdermális rendszer, melyet az Egyesült Államokban és több európai országban is engedélyeztek a korai és előrehaladott Parkinson betegség (PD, Parkinson’s disease) terápiájában. Európában a korai betegségben alkalmazható maximális dózis 8 mg/24 h, előrehaladott betegségben 16 mg/24 h. Véletlen besorolásos, placebokontrollos, kettős vak vizsgálatok igazolják a rotigotin biztonságosságát és hatásosságát a PD korai és előrehaladott motoros tüneteinek és egyes nem motoros tüneteinek enyhítésében.

Több gyógyszer esetében jelenleg is folyamatban van a farmakogenetikai irányelvek kidolgozása. A gén/gyógyszer párok azonosítása terén különösen eredményes a Clinical Pharmacogenetics Implementation Consortium (CPIC), melynek honlapján megtalálható a gén/gyógyszer párok folyamatosan frissített listája, valamint az irányelvek.

Immár a Parkinson Mozaik 5. számát tartják a kezükben. A korábbi gyakorlatnak megfelelően ebben a számban is az elmúlt időszakban Parkinson-kórral kapcsolatban megjelent friss közlemények közül válogattunk ki néhány, érdeklődésre számot tartó publikációt. Az előzőeknek megfelelően próbáltunk olyan érdekesebbnek tűnő témákat összeválogatni, amelyekkel a mindennapi gyakorlatban kevesebbet szoktunk foglalkozni, de amelyek nemcsak az orvosok, hanem a betegek és hozzátartozóik számára is fontosak lehetnek.

A Parkinson-kór (PD) kezelésének fő pillére a levodopa/ karbidopa (LC), illetve a levodopa/benszerazid (LB), mivel ez a leghatásosabb antiparkinson szer. Előbb-utóbb, a betegség valamelyik fázisában minden beteg rászorul ezekre.

A Parkinson-kór diagnózisát korai stádiumban nehéz felállítani, mivel számos más neurológiai betegség utánozza ezt a kórt. A kezelést akkor kell elkezdeni, amikor a beteg funkcionális hanyatlást tapasztal. Az alapterápia (carbidopa/levodopa) mellett hatásosak a dopaminagonisták és a monoamin-oxidáz B gátlók. Ha a kezelés motoros szövődményekkel jár, az említett szereken kívül katechol-O metiltranszferáz-gátlót is adhatunk. Az optimális gyógyszeres kezelés gyengülő hatása a mély agyi stimuláció javallatát képezheti. A foglalkoztatási, a fizio- és a beszédterápia lehetőségei sem elhanyagolhatók.