Egy új japán kutatás szerint a rostokban – különösen az oldható rostokban – gazdag táplálkozás csökkenti az időskori demencia kockázatát.

Az erőkifejtéshez és az erőbehatásoknak való ellenálló képességhez meg­felelő ellenállási (tehetetlenségi) nyomatékkal rendelkező csontozatra van szükség. Ezt a mechanikai feltételrendszert a mozgásérzékelés alapján kialakuló csontminőségnek kell biztosítania.

A magas rosttartalmú táplálék diabetesben és magas vérnyomásban csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot.

Az Egyesült Államokban végzett nagy megfigyeléses vizsgálat eredményei szerint a teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztása csökkenti a hepatocelluláris carcinoma kialakulásának kockázatát.

A divertikulózisról kialakított és a szakmai köztudatban elterjedt számos dogma – így a rostszegény étrend meghatározó szerepe a patogenezisben, az antibiotikumok hatásossága a különböző klinikai formákban, a klasszi­kus diagnosztika, a műtéti eljárások indikációja, módja – megdőlni látszik. A betegség felosztása, terminológiája, kórisméje, kezelése mindezek kö­vetkeztében átalakulóban van.

A nyugati társadalmakban a felnőttek testsúlya évente kb. 0,3-0,8 kg-mal növekszik, ami napi 50 100 kcal plusz kalória beviteléből származik. Egy 24 hetes vizsgálat szerint egy táplálék kiegészítővel megelőzhető a fokozatos testsúlynövekedés. 

A kóroktanilag heterogén glomerulonefritiszek definitív diagnózisa vesebiopsziával állítható fel. A primer és szekunder formák megkülönböztetésének nagy klinikai jelentősége van, mert a legtöbb szekunder glomerulonefritisz gyógyítható a kiváltó ok kezelésével. Az optimális kezelés kiindulópontja az adott beteg egyéni prognózisa. Optimális „szupportív” terápiával – a vérnyomás beállításával, a proteinúria csökkentésével, a dohányzás elhagyásával és étrendi előírások érvényesítésével – a vesefunkció romlása lassítható, esetleg megállítható.