A rotavírus elleni védőoltást felvett gyermekek körében ritkábban fordul elő az 1-es típusú cukorbetegség – derül ki USA-beli adatokból.

A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.

BEVEZETÉS
A szerv- és csontvelő-transzplantációra szoruló betegek védőoltási programjának kialakítására egységes irányelv létrehozása szükségszerű. A két betegcsoport oltási sémája eltérő: a szervtranszplantáltak esetében megváltozik az immunállapot a transzplantáció előtt és után; csontvelőtranszplantáltak esetében pedig a poszttranszplantációs immunstátusz gyakorlatilag a gyermekkori kiindulási állapotra esik vissza. Komplikáló tényező a védőoltásokra adott immunválasz minősége, melyet befolyásolhat a graft versus host (GVHD) reakció jelenléte (elhúzódó immunszuppresszió) vagy az alkalmazott immunszuppresszív terápia. Kellő szakirodalmi adat és evidencia hiányában egyes esetekben tisztázatlan a beadandó oltások dózisának, boosterelésének és biztonságosságának kérdése.

Az orális vakcina újszülöttekben 75%-kal csökkentette a későbbi súlyos gasztroenteritiszes hasmenések arányát.

A szervátültetést követően hosszú távon az átültetett szervvel összefüggő szövődmény, kísérő betegség, valamint az immungátlással kapcsolatos mel­lékhatás egyaránt kialakulhat.^1–3 Főleg a kardiovaszkuláris és a metabolikus megbetegedéseknek, valamint a daganatoknak van jelentős prognosztikai szerepük. A hosszú távú gondozásban központi szerepet tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak, a következményes betegségek korai felismerésének.

Londoni szerzők felmérése szerint a fiatal gyermekek körében csökken a legnagyobb mértékben a gasztroenteritisz miatti háziorvosi vizitek száma rotavírus elleni vakcinációt követően.

A csecsemők és kisgyermekek gasztroenteritisének világszerte leggyakoribb oka a rotavírus fertőzés. A vakcináció megelőzi a sokszor kórházi ápolást igénylő és esetenként halállal végződő fertőzést , és ezért jelentősen csökkenti a gyermekekre fordított egészségügyi kiadásokat is. 

Napjainkban kisgyermekek súlyos gastroenteritisének leggyakoribb oka még a fejlett országokban is a rotavírus-fertőzés. Nyolc éve van forgalomban védőoltás ellene, amely jelentősen csökkenti a megbetegedések és a kórházi ápolások számát és ezzel az egészségügyi kiadásokat is.

Az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy az élő kórokozók okozta betegségek elleni küzdelem kétségtelen eredmé­nyei ellenére a járványos betegségek nem tűntek el. A HIV/AIDS felbukka­nása szemléletváltozást eredménye­zett, egyértelművé téve, hogy a fertőző betegségek leküzdése globális fel­adat. Az „egy a világ – egy az egész­ség” gondolatának megszületését az a felismerés motiválta, hogy a világon felbukkanó járványok többsége az ál­latvilágból származik. Az antimikrobás szerek fejlesztése leállt, a multidrug- és pánrezisztens kórokozók terjedésének megakadályozásában pedig a megelő­zésre helyeződött a hangsúly. A járvá­nyos betegségek elleni küzdelemben a védőoltások fejlesztése jelenti az elő­relépést. Más problémákat kell megol­dani az egészségügyi ellátással kapcsolatos és másokat a klímaváltozással, a természeti katasztrófákkal és a fegy­veres konfliktusokkal összefüggő fertő­zések esetén.

Napjainkban, hét évvel a védőoltások törzskönyvezése után a rotavírus-fertőzés még mindig jelentős szerepet játszik a fejlődő országokban az ötéves kor alattiak hasmenéssel összefüggő mortalitásában, míg az alacsony halálozási mutatójú régiókban az infekcióval összefüggő hospitalizációban és egészségügyi ellátásban.