Az előrehaladott prosztatarák kezelésében alkalmazott androgénreceptor-útvonal-gátló (ARPI) kezeléseket követő újabb vonalbeli terápiák igény­bevételére és klinikai eredményeire vonatkozóan igen kevés, valós kör­nyezetben keletkezett (real world) adat áll rendelkezésre. Az eredmények szerint a jelenlegi gyakorlatban a korábban ARPI-terápiában részesült, metasztatikus kasztrációrezisztens prosztatarákban (mCRPC) szenvedő betegek 57,1%-a kapott valamilyen másik ARPI-t következő vonalbeli ke­zelésként, és 23,9%-uknál váltottak kemoterápiára. A kezelési idő mediánja (4,1 hónap) és a teljes túlélés (15,2 hónap) rövid volt, ami rávilágít a további, hatékony terápiák szükségességére.

Clinical Genitourinary Cancer, 2024 augusztus

Az előrehaladott vagy kiújult petefészekrák kezelésére alkalmazott egyik készítményről kiderült hogy nem hatásos, egy másik, egyelőre nem törzskönyvezett viszont jó eredményeket hozott a klinikai vizsgálatban.

A molekuláris daganatdiagnosztika és -terápia az elmúlt években rohamos fejlődésen ment keresztül: ismeretanyagunk bővülése mellett technológiai szinten is hatalmas vívmányokra tettünk szert, melyek a standard klinikai gyakorlatba is számos változást hoztak. 

Az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereinek bizottsága (CHMP) 2018 december 10-13-i ülésén az alábbi készítményeket véleményezte.

Rendkívül éles fejlesztési verseny alakult ki a PARP hatóanyagcsoportba tartozó rákellenes készítmények piacán. Kevés a szereplő, ám óriási a tét.

A fejlett nyugati társadalmakban a petefészek daganatai az ötödik leg­gyakoribb rosszindulatú megbetegedésnek számítanak, nőgyógyászati tumorok közül mortalitás tekintetében az első helyen állnak,^1,2 összessé­gében pedig a hatodik leggyakoribb, daganatos megbetegedéssel kap­csolatos haláloknak számítanak. Mindez elsősorban annak tudható be, hogy a betegség sokszor tünetmentes, és már csak előrehaladott FIGO stádiumban diagnosztizálják. A szerzők áttekintik a petefészek-daganatok főbb kezelési elveit, valamint a korszerű terápiás lehetőségeket, különös tekintettel a PARP-inhibitor fenntartó kezeléssel kapcsolatos irodalmi ada­tok bemutatására.

A petefészek-daganatos betegek túlélését javította a platina bázisú kemo­terápiák mellett bevezetett VEGF-gátló bevacizumab. A PARP-inhibitorok újabb terápiás modalitást jelenthetnek. A BRCA-státusz jelentős prognosz­tikai marker. A PARP fehérje gátlásával az egyszálú DNS-törések sejtosztó­dáskor kettős szálú törésekhez vezetnek. BRCA-mutáns betegeknél a kettős szálú DNS-töréseket javító homológ rekombináns repair mechanizmus hibája a gyorsan osztódó sejtek halálához vezet. A PARP-inhibitor olaparib alkalmazását jóváhagyta az EMA és az FDA. Fenntartó monoterápiaként, BRCA-mutáns, platinaszenzitív, relabáló, high grade szerózus ovarium-tumorokban alkalmazható, indikációs körének bővülése várható.

AZ ÉV ELŐRELÉPÉSE: A RÁK IMMUNTERÁPIÁJA 

Bár a beszámolóban szereplő újabb eredmények mindegyike figyelemre méltó, a rákgyógyászatot egyik sem alakította át olyan mértékben, mint az immunterápia fejlődése, mely kiérdemelte ezzel az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) „az év előrelépése” értékelését. Az immunterápia elve egyszerű: felszabadítani az immunrendszert a gátló tényezők hatása alól, hogy az megtámadhassa a daganatot. Mégis évtizedek kutatómunkája volt szükséges a tényleges terápiás eredményt hozó kezelésmódok kifejlesztéséhez. Az utóbbi évtizedben felgyorsultak az események; néhány rövid év alatt a kutatók és a hatóságok több különböző immunterápiás stratégiát is a laborasztaltól a betegágyig juttattak.

A petefészekrákos betegek kezelésében komoly haladás történt, azonban az esetek jelentős részében a folyamat kiújul és ezért újabb kezelések kutatása időszerű feladat. Az olaparib az első engedélyezett PARP inhibitor Európában és az Egyesült Államokban, az eredmények bizonyították klinikai hatékonyságát a recidiváló platina érzékeny petefészekrákok fenntartó kezelésében az elsődleges és a másodlagos kiújulás miatti ismételt kezelések időpontjának későbbre tolódásában. A vizsgálatok eredményei szerint a PARP inhibitorok alkalmazása a legjobb eredményeket a BRCA mutációt mutató recidiváló petefészekrákos esetekben érhető el.