Kaliforniai kutatók metabolomikai módszert fejlesztettek ki az öngyilkosság legnagyobb kockázatának kitett depressziós betegek szűrésére.

 A rosszindulatú daganatokban zonális jelleggel elégtelen­né válhat az oxigénellátás (hipoxia), az így kialakult mikro­környezet (niche) kedvez a folyamat progressziójának. Az adaptálódni képes daganatsejtek szerteágazó szabályozási útvonalak aktiválódásával tudják biztosítani energiaigényüket, túlélésüket, melyek központi regulátora a hipoxia indukálta faktor-1 (HIF1). A sejtanyagcsere megváltozásával egyide­jűleg expresszálódhat a szénsavanhidráz IX (CAIX), amely a hipoxiától szenvedő malignus sejtek egyik jellemző vonása. A CAIX aktivitásának köszönhetően a tumorsejt intracelluláris pH-ja (pHi) alkalikus, míg az extracelluláris környezet (pHe) acidotikus irányba tolódik el. A megnövekedett pHi lehetővé teszi a proliferációt és növeli a sejtek migrációs kapacitását. A pHe csökkenése hozzájárulhat a konvencionális kemo- és sugárterápiával szembeni rezisztencia kialakulásához. In vitro és állatmodell-kísérletek azt is megmutatták, hogy a CAIX szelektív gátlásával jelentősen növelhető a daganatellenes kezelés hatékonysága, így ígéretes célpont lehet a jövőben.

A sejthalál a fiziológiás fejlődés és növekedés alapvető biológiai folyama­ta, mely élete során számtalanszor érhet egy organizmust. Három klas­szikus formája az apoptózis, autofágia és nekrózis, melyek mindegyike specifikus jelátviteli útvonalak aktiválása révén meghatározott morfoló­giai jellegzetességeket hordoz. Az újabb ismeretek fényében egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a sejthalál formái nem külön-külön, hanem egymással szoros interakcióban, illetve átfedésekkel mennek vég­be, és a sejthalál különböző programjainak együtthatása végső soron a sejtek pusztulását eredményezi. Összefoglaló közleményünk a három sejthaláltípus egymástól független, illetve egymással összefüggő aspek­tusait elemzi, valamint taglalja ezek egyes humán megbetegedésekben alkotott jelentőségét, különös tekintettel a neurodegeneratív kórképekre és a rosszindulatú daganatokra.

Signal Transduction and Targeted Therapy, 2018. július

A daganatos betegek táplálkozásáról, vitaminpótlásáról nagyon sok álhír kering. Napjainkban a szélsőséges diéták korát éljük, amelyben a betegek számos kérdéssel fordulnak a gyakorló orvos felé, így célszerű eligazodni a szakmai ajánlásokban. A D₃-vitaminról – mely nem vitamin, hanem egy hormonelőanyag – beigazolódott, hogy alacsony szintje esetén (30 ng/ml alatt) számos krónikus betegség mellett a malignus betegségek egy részé­nél is fokozott rizikótényezőt jelent. Ennek megfelelően akapvető lenne a colorectalis daganatok és az emlődaganatok esetében a D₃-vitamin-szint mérése, és a hypovitaminosis megszüntetése, prevenciós céllal is.

Az utóbbi években véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok, valamint rendszerezett áttekintések és metaanalízisek erősítették meg, hogy különféle mozgásterápiás eljárások és egyéb működésorientált be­avatkozások nyilvánvalóan hatásosak mind a klinikai tünetek értékelése, mind pedig a betegek beszámolói alapján.

A rák kezelésére kifejlesztett kísérleti gyógyszer blokkolja a tüdősejtekben a jelátviteli utakat és az influenza vírusok szaporodását is megakadályozza.

A D-vitamin alapvető szerepet játszik a kalcium- és foszfátanyagcse­re homeosztázisának fenntartásában; mint szteroidhormon részt vesz a nonszkeletális rendszerek és a sejtanyagcsere szabályozásában. A D-vita­min-hiány világszerte észlelhető egészségügyi probléma. A Zala Megyei Szent Rafael Kórház Geriátria Centrumában történt felmérés alapján a geriátriai betegek között előforduló D-vitamin-hiány gyakori (>92%), és az esetek több mint 80%-a a klinikai tünetek tartományában van. A kapott adatok megerő­sítik, hogy a D-vitamin-hiány az időskorú betegek körében jelentős, a kezelés szükségességének felismerése orvosi kérdésnek tekintendő.

A szerző összefoglalja az mTOR-gátló-, különös tekintettel az everolimus- és temsirolimuskezelés kapcsán jelentkező metabolikus mellékhatásokat, a hiperlipidémia és hiperglikémia kórélettanát, diagnózisát, kezelését, szűrési lehetőségeit a magyarországi viszonyokat is áttekintve.

Egy kis pilóta vizsgálatban azt találták, hogy az alacsony frekvenciájú és kis intenzitású ultrahang közvetlen alkalmazása meggyógyította a krónikus vénás fekélyeket.

A sztatinok alkalmazása – mind az emlőrák diagnózisa előtt, mind utána – akár 66%-kal csökkenti a rák okozta halálozás kockázatát – erre jutott egy nagy vizsgálat.