A sztatinok csökkentik az emlőrák halálozását
A sztatinok alkalmazása – mind az emlőrák diagnózisa előtt, mind utána – akár 66%-kal csökkenti a rák okozta halálozás kockázatát – erre jutott egy nagy vizsgálat.
A kutatók arról számoltak be, hogy a kockázatcsökkenés akkor is kimutatható volt, ha az adatokat korrigálták az életkorra, a tumor stádiumára és morfológiájára és az elsőként választott kezelésre nézve – ezt mondta el dr. Teemu Murtola egy interjúban az Amerikai Rákkutatási Szövetség éves találkozóján.
„Világosan kimutatható volt, hogy a sztatint alkalmazókban dózisfüggően csökkent az emlőrák mortalitása” – mondta dr. Murtola, a baltimore-i Johns Hopkins egyetem epidemiológusa. A vizsgálatban résztvevő 13 000 nő közül 13% szedett valamilyen sztatint. „Ez az összefüggés mind a lokalizált, mind a metasztatikus tumorokra érvényes volt. Azt, hogy mi okozza a sztatin ilyetén hatását, későbbi vizsgálatoknak kell kideríteniük.”
A követési idő alatt 6011 nő halt meg, közülük 3169-en az emlőrák következtében. A sztatint szedők körében szignifikánsan kisebb volt a halálozás aránya, mint a sztatint nem használókban (7,5%, illetve 21%). A korrigált elemzés eredménye szerint lokalizált emlőrák esetén a sztatint használók 67%-kal kisebb eséllyel haltak meg, mint a sztatint nem használók. Metasztatikus emlőrákban a sztatin 48%-kal csökkentette a halálozás kockázatát.
Valamennyi vizsgált sztatin szignifikánsan csökkentette a halálozást; a simvastatin 53%-kal, az atorvastatin 73%-kal, a fluvastatin 65%-kal és a pravastatin 50%-kal.
A retrospektív vizsgálat 31 114 olyan nőben vizsgálta a sztatin alkalmazás és az emlőrák halálozás összefüggését, akiknél 1995 és 2003 között, Finnországban emlőrákot diagnosztizáltak. A Finn Rákregiszter minden nő esetében tartalmazta a diagnózis időpontját, a rák stádiumát (lokalizált, nyirokcsomó-pozitív, metasztatikus), morfológiáját, az első választott kezelést (műtét, sugárkezelés, kemoterápia, hormonkezelés vagy egyéb), valamint a halál időpontját és okát. Az országos egészségügyi adatbázisból meg lehetett tudni a szedett sztatin fajtáját, dózisát, s a sztatinszedés minden egyéb részletét.
A követés 2003 végéig tartott, illetve a beteg haláláig. A medián követési idő mintegy 3 év volt, azonban a követési idő terjedelme 1 évnél rövidebb időtől 9 évig tartott.
A kohorsz 13%-a szedett sztatint, a többiek soha nem használták ezt a gyógyszert. A sztatint szedők szignifikánsan öregebbek voltak a sztatint nem szedőknél (64 év, illetve 58 év), nagyobb valószínűséggel végeztek rajtuk műtétet (96%, illetve 92%) és sugárkezelést (55%, illetve 54%), viszont szignifikánsan ritkábban részesültek kemoterápiában (15%, illetve 24%) vagy hormonkezelésben (20%, illetve 25%). A sztatint használók körében szignifikánsan ritkább volt a metasztatikus rákok aránya (4%, illetve 7%). Dr. Murtola szerint ezek a különbségek azt tükrözhetik, hogy a sztatint szedőkben korábban ismerték fel az emlőrákot, talán mivel lipidszintjeik ellenőrzése miatt gyakrabban keresték fel orvosukat.
Dr. Murtola külön-külön is megvizsgálta a halálozásra kifejtett hatást azokban, akik már az emlőrák diagnózisa előtt is sztatint szedtek, és azokban, akik csak utána kezdték el a sztatin szedését.
Azokban a nőkben, akik már az emlőrák diagnózisa előtt is sztatint alkalmaztak, magas volt a compliance értéke – 85%-uk a követési idő végén is szedte még a sztatint.
Azoknál, akik legfeljebb 490 napig alkalmazták a gyógyszert, 46%-kal kisebb volt a kockázata annak, hogy belehalnak a lokalizált betegségbe, és 30%-kal volt kisebb ez az érték metasztatikus betegség esetén. Azokban, akik 491 napig vagy tovább szedték a sztatint, a megfelelő kockázatcsökkenések értéke 66%, illetve 40% volt.
Azokban a nőkben, akik csak a rák diagnózisának felállítása után kezdtek el sztatint szedni, nem volt kimutatható ilyen dózisfüggés. De, mint dr. Murtola elmondta, a rossz compliance elfedhette a sztatin szedés előnyeit. „Azoknak, akik a diagnózis után kezdtek sztatint alkalmazni, csak 14%-a folytatta a gyógyszer szedését a követési idő végéig” – mondta. „Ha azokra korlátoztuk az elemzést, akik végig szedték a sztatint, náluk is nagyon hasonló dózisfüggő kockázatcsökkenést láttunk az emlőrák halálozását tekintve.”
In vitro vizsgálatok szerint a sztatinok direkt hatást fejtenek ki az emlőrák sejtekre – magyarázta dr. Murtola. Úgy látszik, hogy blokkolják a mevalonate utat – ez részt vesz a koleszterin szintézisében és kulcsszerepet játszik a sejtanyagcserében. Az abnormálisan fokozott anyagcseréjű sejtek –ilyenek az emlőrák sejtek is – különösen érzékenyek lehetnek erre a hatásra – mondta.
Forrás: Internal Medicine News
