A beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) a kamrai tachycardiák és a kamrafibrilláció kezelésének, a hirtelen szívhalál megelőzésének alap­vető eszköze. Az ICD megfelelő alkalmazásával a leginkább érintett beteg­csoportban, a középkorú, ischaemiás szívbetegségben szenvedő férfiak körében nemcsak életeket és életéveket mentünk meg, hanem jelentős nemzetgazdasági haszon is keletkezik a tapasztalt munkaerő munkaképességének megtartásával.

A hirtelen szívhalálban elhunytak boncolása során az esetek két-ötödében eddig nem ismert, régi szívinfarktus okozta hegeket találtak a szívizomzatban.

Az otthon szerzett pneumónia az egyik leggyakoribb, a veszélyeztetett po­pulációban magas halálozással járó infekció. A közlemény a tüdőgyulladás mikrobiológiai diagnosztikájának és a biomarkerek használatának áttekin­tése után foglalkozik a ma javasolt antibiotikumok mellett a kezelés újonnan felmerült kérdéseivel, a kardiovaszkuláris komplikációkkal, a makrolidok és a kortikoszteroidok mint biomodulánsok terápiás szerepével.

Az elmúlt évtizedben előrelépés történt a ventrikuláris tachikardiák (VT) diagnosztikájában és ablációjában. Mind idiopátiás, mind strukturális szívbetegséggel összefüggő VT esetén a tünetért felelős szubsztrátot megcélozva végezhetjük el az ablációt. A háromdimenziós elektroanatómiai térképezés lehetővé teszi a hegesedés miatt lassan vezető területek azonosítását. A cikk ismerteti a VT-k mechanizmusait, a jelenleg használatos térképezési és ablációs technikákat, a beavatkozások eredményeit és lehetséges szövődményeit.

A szisztémás szklerózis, más néven szkleroderma, az egész szervezetre kiterjedő autoimmun betegség. A szkleroderma elnevezés szó szerint „kemény bőrt” je­lent, és a bőr gyulladást követő sorvadására, majd megvastagodására utal.