Hirtelen szívhalál és korábbi infarktusok
A hirtelen szívhalálban elhunytak boncolása során az esetek két-ötödében eddig nem ismert, régi szívinfarktus okozta hegeket találtak a szívizomzatban.
Dr. Juha H. Vähätalo (University of Oulu, Finnország) és munkatársai a JAMA Cardiology 2019 júliusi online számában Észak-Finnországban 1998 és 2017 között, nem kórházi körülmények között hirtelen szívhalálban (CAD, coronary artery disease) elhunytak boncolási adatait elemezték. (Finnországban – mint sok más országban is – a váratlan halál esetén kötelező a boncolás.) Azt tapasztalták, hogy az esetek kb. két-ötödében addig ismeretlen koronária betegség (CAD, coronary artey disease) következtében kialakult szívinfarktus (MI) talaján keletkezett hegek fordultak elő a szívizomzatban.
A kutatók eset kontrollos vizsgálatuk adatait zárójelentésekből, boncolási jegyzőkönyvekből, halotti anyakönyvi kivonatokból, standard kérdőívekből, rendőrségi anyagokból, a Finnish Genetic Study of Arrhytmic Events-ből (FinGesture) gyűjtötték.
A jelzett 20 év alatt FinGesture-ben regisztrált 5869 halálozás 74,8%-ában (4392 eset) a halál közvetlen okaként a CAD-ot nevezték meg, az elhunytak 25,2%-ánál (1477 személy) azonban nem állt fenn koronária betegség. Az összes hirtelen szívhalál közül 3122 személynél (a CAD esetek 71%-ánál) a hirtelen szívhalál volt az iszkémiás szívbetegség első és azonnali tünete, azaz korábban a betegeknél nem diagnosztizáltak koronária betegséget, pedig 1322-uknál (42,4%) a boncolás során régi szívinfarktusra jellemző izomhegeket találtak a bal kamra izomzatában, 57,6%-uknál (1798 személy) nem volt ilyen lelet. A régebbi MI-t szenvedettek rendszerint idősebbek és férfiak voltak, nagyobb volt a szívük súlya, mint azoknak, akiknél nem lehetett tünetmentes MI-ra utaló jeleket kimutatni a boncoláskor.
A szívizomzat hegei egyértelműen miokardiális infarktusra utaltak: az esetek 42,4%-ában az akut MI-t a beteg élete során nem észlelték („néma” MI). Az előzetesen „néma” szívinfarktuson átesettek jóval gyakrabban szenvedte hirtelen szívhalált fizikai aktivitás közben, mint azok, akiknél a boncolás során nem észleltek néma MI-t (18,2% vs 12,4%, P<0,001), és nagyobb hányaduk vesztette életét a szabadban (20,0% vs 14,8%, P=0,001). Meglepő viszont, hogy a szaunában nagyobb arányban szenvedtek hirtelen szívhalált azok, akiknél nem volt jele korábbi néma MI-nak (1798-ból 78, 4,3%), (szemben a„néma” MI-n átesettek 1322-ből 21 halálozásával, 1,6%, P=0,03).
Nem volt szignifikáns eltérés a diabeteszeses és nem diabeteszes betegek, a magas vérnyomásban szenvedők/nem szenvedők, a diszlipidémiások/nem diszlipidémiások, az angina pectorisos/vagy nem anginás betegek csoportjai között. A bal kamrai hegekkel rendelkezők és nem rendelkezők között klinikailag elenyésző statisztikai eltérések voltak (pl. életkor 66,9 év vs. 65,5 év, férfi szív súlya 497,2 vs 454,7 g, női szívek súlya 411,3 vs 386,1 g, teljes koronária elzáródás 39,3% vs 16,2%, stb.).
Az összes hirtelen szívhalálban elhunyt beteg közül a 187 néma MI-n átesett és 251 olyan beteg EKG-ját sikerült elemezni, akik életük során szívproblémákkal küszködtek. Azt találták, hogy a néma MI-n átesetteknél jóval több esetben lehetett legalább egy EKG eltérést kimutatni, mint azoknál, akik életük során felismert infarktust szenvedtek (66,8% vs 55,4%, P=0,02). Az eltérések rendszerint fragmentálódott QRS intervallumban, ill. 110 ms-nál hosszabb intervallumban, patológiás Q-hullámokban és T-hullám inverzióban mutatkoztak. Bár ilyen kevés EKG-ból nem lehet egyértelmű következtetést levonni, de az eredmények mindenképp azt mutatják, hogy a hirtelen szívhalál arányának csökkentése végett nagyon fontos lenne felismerni a néma infarktusokat. Erre jelenleg a kardiális MRI, illetve a szívultrahang vizsgálat alkalmas. A szerzők szerint legfontosabb a koronária betegség kockázatának felismerése az EKG segítségével, majd az érintettek ezt követő vizsgálata képalkotókkal. Meglepő, hogy mennyi néma MI fordul elő az SCD-ben elhunytak között.
Dr. William C. Roberts (Baylor University Medical Center, Dallas, Texas) a tanulmányhoz fűzött kommentárjában kifejtette, hogy a régebbi vizsgálatok szerint is az SCD-ben elhunytak 40-50%-ában a bal kamra izomzatában gyógyult infarktusos jeleket találni. Ez az arány még magasabb lehet, ugyanis a boncolásokat végző patológusok nem mindig írják le a bal kamrai hegeket. Hiányoznak az örökölt és szerzett betegségi adatok, pl. volt-e a betegnek diszlipidémiája, szedett-e sztatinokat.
Forrás:
