Az FMR1 gén 7-es izoformáját vírusvektorral bejuttatva egereknél erősödtek a szociális interakciók, és rugalmasabbá vált a kognitív működés.

Preklinikai modellekben az EPAC2 gén gátlása javított több jellemző viselkedési tünetet, például az érintésre való túlérzékenységet és a rohamokra való fokozott hajlamot.

A társadalmi elszigeteltség és a magány káros egészségügyi következményei régóta ismertek, de ezen összefüggések biológiai háttere azonban továbbra is tisztázatlan.

Igazolt kapcsolatot találtak három gyakori szív- és érrendszeri betegség és a kognitív károsodás fokozott kockázata között.

Az ötvenes évek lelkes – és ígéretes – szakmai vizsgálódásai után a klas­szikus pszichedelikumok a hatvanas években kikerültek az utcára, és kö­zel négy évtizedig ott is maradtak. A kétezres évek elején megindult ún. „pszichedelikus reneszánsz” eleinte az illegális használatot érintette, de hamarosan neves egyetemek és kutatóhelyek újra vizsgálataik fókuszába helyezték ezeket az ellentmondásos vegyületeket. A közlemény röviden áttekinti a pszichedelikumok történetét, hatásmechanizmusát és terápiás lehetőségeit.

Azok az autizmussal élő kanadai gyermekek, akiknél a diagnózis mellett egy vagy több genetikai elváltozást is kimutattak, kisebb valószínűséggel részesülnek mentális egészségügyi ellátásban.

A korai kutatások szerint még a COVID-19 enyhe esetei is befolyásolhatják az agy működését és szerkezetét.

Az egészségügyi ellátás során, a kielégítő terápiás kimenetelek és betegelégedettség elérése érdekében alapvető fontosságú a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikáció orvos és betege között. A kezelés eredményességének javításában fontos eszköz a kommunikációs diszkordancia okainak feltárása és lehetőség szerinti megszüntetése. Ez különösen az alapellátásban megkerülhetetlen feladat, hiszen a háziorvos az első és gyakran egyetlen személy, akivel a beteg kapcsolatba kerül ez egészségügyi ellátó rendszer tagjai közül.

A háborús traumák feldolgozásában a traumafeldolgozás háromfázisú mo­delljét követjük, mely stabilizációs szakaszból, a traumával való konfron­táció szakaszából és végül az integráció szakaszából áll. A túlélőkkel való munka során mindig figyelembe kell vennünk az egyén felkészültségét és pszichés toleranciáját.

Az osteoporoticus csonttörés kockázatai: a gyenge csontminőség, osteopo­rosis és sarcopenia, komplex mozgászavar. Ezek az esendőség-szindróma fő komponensei. Az esendőség (frailty) önálló kockázata az elesés, amely a fragilitási törés leggyakoribb oka.