A magány és a társadalmi elszigeteltség nyomai a vérben

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, hogy a társadalmi elszigeteltség és a magányosság széles körben elterjedt, minden negyedik idős ember tapasztalja a társadalmi elszigeteltséget, és a serdülőkorúak 5-15%-a érzi magát magányosnak. Emiatt a WHO a társadalmi elszigeteltséget és a magányt globális közegészségügyi problémának nyilvánította.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a társadalmi elszigeteltség és a magány összefüggésbe hozható a betegségekkel és a halállal. Sahakian és munkatársai egy korábbi tanulmányukban megállapították, hogy a társadalmi elszigeteltség az időseknél 26%-kal növeli a demencia kialakulásának kockázatát.

A kutatók több mint 40 000 UK Biobank résztvevő adatait felhasználva megállapították, hogy a magány és a társadalmi elszigeteltség molekuláris szinten nyomot hagyhat a szervezetben. Számos olyan fehérjét azonosítottak, amelyek a társadalmi elszigeteltséggel és a magányossággal hozhatók összefüggésbe, és amelyek közül sok a nyomon követés során prospektív módon összefüggésbe hozható volt a kedvezőtlen egészségügyi eredményekkel.

Chun Shen (University of Cambridge) és munkatársai a Nature Human Behaviorban január 3-án online megjelent közleményükben a lehetséges mögöttes biológiai folyamatok vizsgálatához a UK Biobank 42 062 felnőtt (átlagéletkor 56 év; 52% nő) vérmintáit és viselkedési adatait elemezték.

A teljes kohorszból körülbelül 9% számolt be arról, hogy szociálisan elszigetelt, és körülbelül 6% érezte magát magányosnak. A közel 14 éves medián követési idő alatt 2695-ben alakult ki a szív- és érrendszeri betegségek, 892-ben demencia, 1703-ban 2-es típusú cukorbetegség, 1521-ben depresszió, 983-ban stroke, 4255-ben pedig haláleset.

A releváns kofaktorokkal korrigált modellekben 175 fehérje volt kapcsolatban a társadalmi elszigeteltséggel, és 26 fehérje volt kapcsolatban a magányossággal. A koexpressziós hálózatelemzés átfedő útvonalakat mutatott ki a szociális elszigeteltség és a magányosság között, ami közös biológiai mechanizmusokra utal. A magányossággal összefüggésbe hozott fehérjék mintegy 85%-át a a szociális elszigeteltségre jellemző fehérjék között is megtalálták.

A 14 éves követés alatt azt tapasztalták, hogy e fehérjék több mint fele prospektíven összefüggésbe hozható volt a főbb egészségkárosító eseményekkel, mint például a CVD, a stroke, a 2-es típusú cukorbetegség és a halálozás, jegyezték meg a kutatók. A magányossággal és a társadalmi elszigeteltséggel szignifikánsan összefüggésbe hozható fehérjéket a gyulladásban, valamint a vírusellenes és immunválaszokban is szerepet játszottak.

Emellett a Mendel-féle randomizációs elemzés ok-okozati összefüggésre utalt a magányosság és öt, az agyban kifejeződő specifikus fehérje, nevezetesen a GFRA1, ADM, FABP4, TNFRSF10A és ASGR1 között. A magukat magányosnak érzőknél rendszerint magasabb volt ezen fehérjék szintje, mint azokban, akik nem érezték magukat magányosnak. Ez az öt fehérje szoros összefüggést mutatott a vér más biomarkereivel, valamint az interocepcióban, valamint az érzelmi és szociális folyamatokban részt vevő agyi régiók térfogatával. A fehérjék részben közvetítették a magányosság és a CVD, a stroke és a halálozás közötti kapcsolatot is.

Forrás:

Shen, C., Zhang, R., Yu, J. et al. Plasma proteomic signatures of social isolation and loneliness associated with morbidity and mortality. Nat Hum Behav (2025). https://doi.org/10.1038/s41562-024-02078-1