Miért szeretik az emberek a macskákat?
Mi áll a macskafélék ember iránti vonzódásának hátterében? Lehetséges, hogy válogatós természetük? És milyen hatással vannak az emberi egészségre?
Sokak számára a macskaféle barát rendkívül megbízható bizalmas és megnyugtató jelenlét a magány idején. És sokak túlzottan szeretik házi kedvenceiket, kérdés azonban, hogy az ilyen szoros kapcsolatok egészségesek-e pszichés vagy fizikai szinten?
Genetikusok, fertőző betegségekkel foglalkozó szakértők, pszichológusok és mások számos elméletet terjesztettek elő arra vonatkozóan, hogy a macskák miért rezonálnak olyan erősen egyes emberekkel, és milyen hatással lehetnek a macskafélék a velük szoros kapcsolatban élő emberek egészségére.
Ősi kapcsolat
A DNS-elemzések szerint a mai házimacska őse az afrikai vadmacska, a Felis silvestris lybica volt, amely a Termékeny Félholdban, az ókori Mezopotámia, Egyiptom, Levant és Perzsia metszéspontjában él. Bár valószínűnek tűnik, hogy a macskafélékkel való kapcsolatunk körülbelül 9500 évvel ezelőtt kezdődött a Közel-Keleten, a macskák és az emberek közötti kölcsönös kapcsolat legkorábbi bizonyítéka a kínai Quanhucun mezőgazdasági faluban felfedezett lelet alapján 5300 évvel ezelőttre datálható. Közismert, hogy az egyiptomiak a macskákról azt tartották, hogy isteni energiát testesítenek meg.
A macskákat az élelem vonzotta az emberi településekhez, az ott tárolt gabonát lakmározó rágcsálók bőséges táplálékot biztosítottak számukra. Alkalmazkodtak ehhez a sajátos emberi környezethez, ami evolúciós előnyt jelentett számukra. Az emberek számára is fontos volt a macskák közelsége, hisz elpusztították a gabonaféléket dézsmáló rágcsálókat.
Egy tanulmány kimutatta, hogy legalább 13 olyan macskagén jelzi a vad macskák „barátságossá” történő átmenetét. E megismeréshez és a viselkedéshez kapcsolódó gének erősítették a macskafélék ételjutalom alapján történő tanulási képességét, és azt, hogy kevésbé féljenek az emberektől. A macskák széles földrajzi elterjedése valószínűleg a középkorra tehető.
Mit szeretnek az emberek a macskákban?
Dr. Patricia Pendry, a Washingtoni Állami Egyetem munkatársa az ember-állat interakciókat tanulmányozza. Egy közleményében azt írja, rendkívül erős kötelék lehet a macskák és gazdáik között. „A macskák finom és kissé megjósolhatatlan reakciói azt az érzést keltik bennünk, hogy kiválasztottak vagyunk – vagy „különlegesnek” tekintenek, ha valamilyen reakciót mutatnak felénk. És mivel cselekedeteik természete és időzítése kevésbé kiszámítható, elbűvölhet minket, ha dorombolnak vagy hozzánk dörgölőznek.”
Egyes kutatások szerint az is lehetséges, hogy a macskaféléket az emberi csecsemőkkel közös tulajdonságaik miatt találjuk aranyosnak: a nagy szemek és a játékos viselkedés gondoskodást eredményez. Egyik vonzerejének gyakran mulatságos komikus képességeikben rejlik: és nem csak a kiscicák fektetnek féktelen energiát a játékukba, az érett macskák is ugyanolyan szórakoztatóan nevetségesek tudnak lenni.
Érteni a macskát
A macskák titokzatosak és tartózkodónak tűnnek érzéseik kifejezésének egyedi és néha finom módja miatt.
A macska arca vonzónak vagy morcosnak tűnhet, de valójában rögzült és nagyrészt kifejezéstelen. A farkuk sem csóválják izgatottságukban vagy örömükben. A közelmúltban végzett kutatások mégis azt sugallják, hogy jellemük mégis közelebb áll a gazdáig tetszését kereső kutyákéhoz, mint azt sokan gondolják. Csakúgy, mint széles spektrumú hangadásuk, amely a nyávogástól a sziszegésig, a ablakon keresztüli madárriasztásig, a verekedést előre jelző vérfagyasztó, mély üvöltözésig terjed. Egyes hangjaik egyértelműen arra szolgálnak, hogy kommunikáljanak az emberekkel, pl. nyávogásuk reggeli vagy vacsora idején. A macskák azonban többnyire magukban „beszélnek” vagy motyognak. Azonban rengeteg más módon képesek jelezni érzéseiket.
Fejdörgölés és jelölés
A macskák gyakran odaütögetik fejüket gondozójuk vagy a számukra érdekes emberek kinyújtott kézujjaihoz, vagy nadrágszárához. E viselkedés két dolgot jelent. Elsőként birtokba vételt jelez, arcmirigyeiből kiválasztott feromonokkal sajátjaként jelöli meg azt, akihez odadörgölőzik. Továbbá a kézről, de még inkább a nadrágszárakról szaglási információkat gyűjtenek arról, hogy az illető milyen más állatokról folytatott interakciót.
Dorombolás
A dorombolást gyakran a tiszta boldogság biztos jelének tartják, de a bajba jutott macskák is dorombolhatnak. Egyes szakértők szerint a macska azért is dorombolhat, hogy megnyugtassa magát a nehéz pillanatokban, sőt vannak, akik gyógyító hatást is tulajdonítanak a dorombolásnak. Be- és kilégzéskor is dorombolhatnak, ez a 20-150 Herz-es hangot dübörgő zümmögésként észleljük, de azt egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan hogyan csinálják.
Közelség
A macska gyakran jelenlétével jelzi, ha szeret valakit – ez különösen igaz a félénk macskákra. A macskaféle távol marad attól, aki nem érdekli, akit nem szeret vagy aki miatt aggódik.
Szemek
A macska szeme meglehetősen nagyok, de a még nagyobbra nyitott szem – néha kitágult íriszekkel –, túlzott izgatottságot vagy észlelt fenyegetést jelezhet. A kutatók a közelmúltban megerősítették, amit egyes macskabarátok régóta vallanak: Egy macskával úgy lehet kibékülni, ha nagyon lassan pislogunk egyet, mintha azt mondanánk: „Elég biztonságban érzem magam melletted ahhoz, hogy lehunyjam a szemem, és neked is ugyanezt kellene érezned.”
Bajusz
Noha a szőréhez hasonlóan szintén keratinból áll, a macskák bajusza sokkal több funkcióval bír. Mindegyik szála 100-200 tapintásérzékelő idegsejttel rendelkezik, amelyek információt nyújtanak a macskának mindenről, amihez hozzádörzsöli. A bajusz a macskafélék hangulatát is jelezheti. Amikor egy macska ellazul, a szálak kilógnak arcának oldaláról. Ha a macska boldog vagy izgatott – például, ha gyengéden simogatják – örömét a kis szűk ívben előre mutató bajusz jelzi, riadalmát pedig az arcához visszahúzódó szálak mutatják.
Hogyan hatnak a macskák a tulajdonosok egészségére?
A kutatók azt találták, hogy a macskával való együttélés fizikailag és különösen pszichológiailag jótékony hatással vannak gazdáik egészségére, már amennyiben nem allergiásak a macskákra. Egy 2009-es tanulmány például azt találta, hogy macskákkal rendelkezőknek kisebb volt a szívinfarktus miatti halálozási kockázatuk, mint a nem macskatartóknak. Az Egyesült Királyság macskajóléti szervezete, a Cats Protection által végzett 2011-es felmérésben a válaszadók 93,7%-a szerint a macskatartás jótékony hatással volt mentális egészségükre. Egy tanulmány pedig kimutatta, hogy gyermekeknél a több háziállattal, köztük macskákkal való együttélés csökkentheti az allergia kialakulásának valószínűségét.
Sokan aggodnak, hogy a macskaürülékben gyakran megtalálható egysejtű, mikroszkopikus méretű parazita, a Toxoplasma gondii zoonózist okozhat, egyesek pedig azt is felvetették, hogy a T. gondii a skizofrénia kiváltó oka lehet. 2016-ban a kutatók megvizsgálták a T. gondii kapcsolatát a skizofréniával és a súlyos depresszióval, a gyenge impulzuskontrollal - beleértve az öngyilkos viselkedést és a bűnözést - és a neurokognitív teljesítménnyel, és nem találtak kapcsolatot e problémák és a T. gondii-t között.
Pozitív pszichológiai hatások
A macskák enyhíthetik magányunkat, vigaszt, szórakozást és játékot, szeretetet nyújtanak, és simogatásuk, ölben tartásuk az oxitocint felszabadításával gátolja a kortizol stresszhormon termelődését.
„És úgy gondolom, hogy az előnyök kölcsönösek” – tette hozzá az szerző. „Amíg örömmel fogadják az irántuk érzett szeretetet, hasonló kényelemérzetet és az összetartozás érzését nyerik tőlünk.”
Forrás:
