Bevezetés A kisgyermekek körében évről évre előforduló, járványszerű alsó légúti megbetegedések leggyakoribb kórokozója a respiratorikus syncytialis vírus (RSV). A vírus által okozott bronchiolitis vagy tüdőgyulladás miatt az Egyesült Államokban évente mintegy 75–125 ezer csecsemő szorul kórházi kezelésre. A kórokozó gyermekgyógyászati jelentősége már több mint négy évtizede ismert, azt azonban csak nemrégiben bizonyították, hogy bármely életkorban okozhat komoly légúti fertőzést. A vírussal kapcsolatos ismeretek bővülése és a gazdaszervezet fertőzésre adott válaszának pontosabb megismerése kiszélesítette a betegségmegelőzési stratégiák tárházát és a terápiás eszköztárat is. Bár az RSV által okozott megbetegedések teljes kivédése ma még csak álom, a fertőzés hatékony kezelése és a betegek szigorú nyomon követése megoldott. Virológia Az RSV a Paramyxoviridae családba tartozó pneumovirus. Elsőként náthás csimpánzok szervezetében mutatták ki, mely alapján csimpánznátha-kórokozónak nevezték el. Ezt követően légúti betegségben szenvedő csecsemők szervezetéből is izolálták, és a szövettenyészetben megfigyelt jellegzetes syncytiumok alapján respiratorikus syncytialis vírusnak keresztelték át. A tokkal rendelkező vírus örökítőanyaga egyetlen molekulából álló, negatív szálú, 53106 D súlyú RNS. Ez összesen 10 mRNS-t kódol, amelyek mindegyike más-más fehérje szintéziséért felelős. A tokot ezek közül 5 fehérje (F, G, SH, M, M2) alkotja. Az F vagy fúziós protein feltételezhetően a vírusburok és a gazdasejt membránjának összeolvadását (fúzió) indítja el. A jelentős szénhidráttartalmú, nagy méretű G glikoprotein a vírusnak a gazdasejthez való kapcsolódását segíti. A kis méretű, hidrofób SH protein szerepe egyelőre tisztázatlan. Az M és M2 nevű mátrixfehérjék valószínűleg a vírus nukleokapszidját kapcsolják össze a tokkal. A nukleokapszid kialakításáért és működéséért 3 fehérje (L, N, P) felelős. A fertőzött sejtekben a fentiek mellett két amorf szerkezetű fehérje (NS1 és NS2) is megtalálható.