Epilepsziás görcsrohamok elleni orrspray
Az FDA 2019. május 17-én engedélyezte a gyakori epilepsziás görcsrohamok kezelésére szolgáló Nayzilam (midazolám) orrsprayt.
- Cannabis készítmény súlyos epilepsziában
- Görcsgátló háló a neuronok körül
- Pszichogén nem epilepsziás rohamok gyermekkorban
- Korlátozni kellene a benzodiazepineket
- A benzodiazepinek új versenytársai
- Ópioid és benzodiazepin: halálos kombináció
- A benzodiazepinek hátrányai
- COPD-ban veszélyesek lehetnek a benzodiazepinek
Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2019. május 17-én engedélyezte Nayzilam (hatóanyag: midazolám, gyógyszerforma: orrspray) nevű készítményt (kérelmező: UCB) 12 éves vagy idősebb epilepsziás betegek gyakori görcsrohamainak akut kezelésére. Ez az első olyan antiepileptikum, amely gyorsan felszívódó orrspray formájában áll rendelkezésre. A Nayzilamot az epilepsziában szenvedő beteg magánál tarthatja, beadása nem igényel egészségügyi képzést, az orrspray pedig egyetlen dózist tartalmaz, így az adagolást sem lehet elrontani. Érdekesség, hogy a Nayzilam 20 éve az első új szer, amelyet az FDA epilepszia kezelésére engedélyezett, így jelentős segítséget nyújthat a korlátozott kezelési lehetőségekkel rendelkező betegek számára is. A készítmény eredetileg a Proximagen LLC fejlesztése, az UCB 2018 júniusában vette meg a szer jogait.
A hatóanyagról (midazolám)
A Nayzilam hatóanyaga, a midazolám (ATC kód: N05CD08) az imidazo-benzodiazepin csoportba tartozó származék. A szabad bázis zsíroldékony, vízben csak kis mértékben oldódó anyag. Az imidazo-benzodiazepin gyűrűrendszer 2-es pozíciójában lévő bázisos nitrogénatom lehetővé teszi, hogy a midazolám hidroklorid sót képezzen savakkal. Ezek eredményeként keletkező oldat stabil és a szájnyálkahártyán történő alkalmazáshoz megfelelő. A midazolám farmakológiai hatását rövid hatástartam jellemzi a gyors metabolikus átalakulás miatt. A midazolám antikonvulzív hatással rendelkezik. Kifejezett szedatív és elaltató, valamint anxiolitikus és izomrelaxáns hatása is van, ami az epilepsziás görcsroham kezelésében igen hasznos tulajdonság.
Klinikai vizsgálatok, mellékhatások
A Nayzilam hatásosságát a fázis III ARTEMIS1 elnevezésű randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban (NCT01390220) értékelték, a klinikai vizsgálatot még a szer kifejlesztője, a Proximagen indította el. A vizsgálatot két szakaszban végezték, az elsőben 292 beteg bevonásával a dózist határozták meg (kétszer 5 mg midazolám, azaz 10 mg teljes adag), a második szakaszban pedig 201 betegen komparatív vizsgálatokat végeztek. A második szakaszból már kizárták azokat a betegeket, akiknél az előre meghatározott vérnyomás, pulzus, különböző szedációs, EKG és perifériás oxigénszaturációs kritériumok nem teljesültek. A második szakaszban a rohamok kezelésére 134 betegnél 5 mg Nayzilamot, 67 betegnél pedig placebót alkalmaztak. Amennyiben a rohamok aktivitása nem csökkent, mindkét csoport betegeinek lehetősége volt a rohamot követő 10 perctől 6 óráig terjedő időszakban egy újabb adag bevételére. A vizsgálat elsődleges végpontja a kezelési siker, azaz a vizsgálati készítmény beadását követő 10 percen belül a rohamok megszűnése, illetve a rohamok 6 órán belüli visszatérésének elmaradása volt, amelyet a Nayzilammal kezelt betegek szignifikánsan magasabb arányban értek el: a kezelt karon a betegek 80,6%-ánál, míg a placebo karon 70,1%-ánál szűntek meg a rohamok 10 percen belül, és a rohamok a kezelt betegek 58,2%-ánál, a placebóval kezelt betegek 37,3%-ánál nem tértek vissza 6 órán belül. A vizsgálatban másodlagos végpontként azt is megfigyelték, hogy az első kezelést követően mennyi idő telik el a következő roham jelentkezéséig: ez az időszak a Nayzilammal kezelt betegek 37,3%-ánál volt 24 óránál rövidebb, míg a placebo csoport 46,3%-ánál 24 órán belül ismét jelentkezett roham. A Nayzilam adagolásával kapcsolatosan leggyakrabban (≥5% a kezelt csoportban) jelentett mellékhatások a következők voltak: aluszékonyság, fejfájás, diszkomfort érzet az orrnyálkahártyán, torokirritáció és orrfolyás.
Az epilepsziáról
A központi idegrendszer biológiai sajátossága, hogy bizonyos ingerekre epilepsziás rohammal válaszol. Egészséges emberek 4-5 százalékánál alakulnak ki epilepsziás rohamok, amelyek az élet folyamán nem ismétlődnek. A klinikai gyakorlatban elkülönítjük egymástól a visszatérő rohamokkal jellemezhető epilepszia betegséget, és a nem epilepsziásoknál kialakuló epilepszia-szindrómákat, amelyek „szimptómás” vagy „alkalmi, tüneti” epilepsziás rohamok. Az epilepszia az agy olyan működési zavara, melynek során elektromos túlműködés alakul ki, bizonyos agysejtek gátlásuk alól felszabadulnak. Ennek következményeként elektromos kisülések, illetve kisülési hullámok keletkeznek melyek tudatzavarban (akár eszméletvesztésben), zavartságban, izomgörcsben, vizelet/széklettartási képtelenségben nyilvánulnak meg. Tüneti epilepsziáról akkor beszélünk, ha az azt kiváltó ok ismert. Így pl. bizonyos agyi károsodások következtében (agyi sérülés, agyi infarktus), magas lázzal járó állapotokban, fertőzésekben, stb. is kialakulhat epilepsziás roham (tehát a görcsroham nem feltétlenül utal epilepszia betegségre). Amennyiben a kiváltó ok megszüntethető, újabb roham spontán módon nem feltétlenül keletkezik. Ezért e kórforma kezelése is eltér az elsődleges epilepsziaformák kezelésétől. Léteznek parciális, azaz részleges rohamok, valamint generalizált, azaz mindkét agyféltekére kiterjedő rohamok. A parciális rohamok lehetnek egyszerűek, vagy összetettek, attól függően, hogy tudatzavar is társul-e a rohamhoz. Néha ún. aurával indul egy-egy roham. Az aura egy olyan érzékcsalódással járó előérzés, mely utalhat az érintett agyterületre. Például vizuális hallucinációval járó aura utalhat az agy hátsó lebenyének érintettségére, vagy szaglási hallucináció a halántéklebenyből kiinduló rohamokra jellegzetes. A legismertebb rohamfajta az ún. grand mal, vagy tónusos-klónusos roham (generalizált roham), mely során a beteg elveszti eszméletét, összecsuklik, majd az egész testen végig haladó izomrángások veszik kezdetét. A roham szűntével a beteg lassan visszanyeri eszméletét, de nem emlékszik a történtekre, akár álomba merül, illetve zavartan viselkedik. Ilyen rohamok során a beteg elharaphatja a nyelvét, bevizelhet, de ami a legveszélyesebb, hogy koponyasérülést szenvedhet, szélsőséges esetben akár balesetet okozhat.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült: