Korlátozni kellene a benzodiazepineket

Az ottawai (Ontario, Kanada) Bruyére Research Institute „Deprescibing guidelines for the elderly project”keretében klinikai guideline-ok sorozatát dolgozta ki annak érdekében, hogy a 65 éves kor feletti korosztályban korlátozzák bizonyos gyógyszerek felírását. Már 5 irányelv készült a protonpumpa-gátlók, az antihiperglikémiás szerek, a kolineszteráz-gátlók, az antipszichotikumok és a benzodiazepin-receptor agonisták felírásának lehetőség szerinti korlátozásáról.

A sorozat legújabb, a benzodiazepin-receptor agonistákkal foglalkozó irányelve azért született, mert ezek az álmatlanság miatt felírt szerek hosszú idejű használat esetén számos problémát okozhatnak. A vezető szerző Dr. Kevin Pottie (Dept. of Family Medicine and Epidemiology & Community Medicine, University Ottawa) a Medscape-nek nyilatkozva elmondta, hogy a kidolgozott új, bizonyítékokon alapuló ajánlás igen szigorú,de nagy segítséget jelent az ilyen típusú gyógyszerek felírásával kapcsolatosan az orvosnak és a betegnek egyaránt.

A régebbi benzodiazepinek (alprazolám, diazepám, lorazepám, nitrazepám, midazolám, stb.) és az új benzodiazepin-receptor agonisták („non-benzodiazepin” szerek, zolpidem, zopiklon, zaleplon, ú.n. Z-gyógyszerek) széles körben használatosak. Az Egyesült Államok lakosságának mintegy 5%-a (a 65-80 évesek 9%-a) szed valamilyen benzodiazepint, Kanadában ez az arány akár 14%-ot is elérhet. A benzodiazepineket rövid használatra ajánlják, mivel hatásuk kb. 4 héten belül megszűnik, ráadásul kognitív zavarokhoz, elesésekhez, csonttörésekhez, közlekedési balesetekhez vezethetnek, valamint szerepet játszhatnak a demencia, a fertőzések, a pancreatitis, a rák és bizonyos légzési zavarok kialakulásában. Az idősek a hozzászokás miatt egyre nagyobb adagokat igényelhetnek. Ennek ellenére ezen gyógyszerek hosszú idejű használata – különösen idősebb korban – gyakori.

A régebbi benzodiazepineket számos állapotban használták, különösen szorongásban, de az újabb Z-gyógyszereket leginkább álmatlanságra írják fel. Mostanában viszont jó néhány amerikai és kanadai orvosi szervezet azt javasolja, hogy ne adjunk benzodiazepam típusú szereket az idősek álmatlanságának kezelésére. Az American Geriatrics Society egyenesen a Z-gyógyszerek kerülését javasolja, mivel „az álmatlanságra gyakorolt minimális hatásuk nincs arányban káros hatásaikkal”. Egy 2007-es vizsgálat  szerint az altatók azonos hatásúak krónikus álmatlanságban, de az új non-benzodiazepin szerek biztonságosabbak. Ezt az állítást ma is sokan vitatják.

A benzodiazepineket nem tanácsos 4 hétnél tovább szedni, de ha az álmatlanság miatt a gyógyszert hosszabban szedő betegek nem szeretnének a gyógyszerről leállni, fel kell hívnunk a figyelmüket a memóriavesztés vagy a demencia veszélyére. Szerencsére ma már inkább alacsony, vagy mérsékelt dózisokat alkalmaznak, amelyekről könnyebb a leállás, különösen, ha a betegek megértik, hogy bár egy-két hétig kevesebbet fognak aludni, de ennek eredményeképpen megszabadulnak gyógyszerfüggőségüktől.

Bár vannak, akik azonnal abba tudják hagyni a szedését, a hirtelen elvonás nem helyes. Inkább a fokozatos dóziscsökkentés javallt: kéthetenként 25%-kal, majd 12,5%-kal érdemes csökkenteni a dózist. Alternatív lehetőség a tabletta felezése, majd egy nap kihagyás. Sok beteg igényel támogatást, mert a leszokás alatt úgy érzi, felrobban az idegességtől.

A guideline-ok nem ajánlanak alternatív gyógyszereket az álmatlanság kezelésére, vagy a benzodiazepinekről való fokozatos leszokás segítésére, mivel nincsenek teljesen biztonságos és hatásos alternatívák. Inkább nem gyógyszeres kezeléseket (pl. kognitív viselkedési terápiát) javasolnak.

Az új guideline nem tiltja, de óvatosságra int a benzodiazepinek felírásakor.

(Whitney Houston, Michael Jackson, Heath Ledger halálában bizonyítottan szerepet játszottak a kombinációkban szedett benzodiazepinek. Dr. N.T.)

Forrás:

1. Medscape Family Medicine

2. Canadian Family Physican