Néhány adat arra utal, hogy A SARS-CoV-2 közvetlen agyi károsodást is okozhat és ennek kapcán gyulladásos mediátorok jelennek meg a cerebrospinális folyadékban (CSF), amiből arra következtetnek, hogy perifériás gyulladások magyarázhatják a COVID-19 egyes neurológiai tüneteit.

A British Journal of Cancer-ben online megjelent tanulmányban igazolták, hogy a korai fej-nyaki laphámrák kimutatása a kilehelt levegőből is lehetséges, az eljárás nem invazív, praktikus és pontos.

Fokozott oxidáció során módosul a HDL összetétele és funkciója, így a kar­diovaszkuláris prevencióban fontos szállító, antioxidáns és endotélsejteket befolyásoló képessége is. Ezzel magyarázható, hogy a jelentős HDL-szint-emelkedést elérő tanulmányokban nem csökkent szignifikánsan a kardiovasz­kuláris események száma. A 2016-os európai kardiovaszkuláris prevenciós ajánlás a HDL-t markernek tekinti, és nem terápiás célértéknek. Összefogla­lónkban bemutatjuk azokat a változásokat, amelyek a HDL összetételét mó­dosítva károsítják annak funkcióját. A HDL kardiovaszkuláris prevencióban játszott szerepét a HDL-szubfrakciók, valamint a HDL-efflux-kapacitás széles körű meghatározása teheti majd pontosabbá és megbízhatóbbá.

Egy új esetkontrollos vizsgálat során a szfingolipidek eltérő anyagcseréje figyelték meg epizódikus migrénben szenvedő nőkön. 

Bár az utóbbi évtizedekben a korábban gyógyíthatatlan tüdőrák terápiájában hatalmas haladásnak örvendhetünk, a sokáig rejtve burjánzó kór most is rengeteg áldozatot követel, nagy erőkkel folyik tehát a korai diagnózis lehetőségeinek kutatása. 

A tüdőrákos és emlőrákos betegek és az egészséges emberek által kilélegzett levegő nem csak összetételében, hanem hőmérsékletében is eltér egymástól, olyannyira, hogy ez akár diagnosztikus értékű is lehet. 

A közlemény arra hívja fel a figyelmet – a teljesség igénye nélkül –, milyen irány­ban kell/kellene fejlődnie a mikrobiológiának hazánkban is ahhoz, hogy megvaló­síthassuk a klinikai mikrobiológus legfontosabb célját: releváns mikrobiológiai lelet szülessen a lehető legrövidebb idő alatt. 

Egy dán vizsgálatban a váltakozó intenzitású, napi 60 perces séta javította a 2-es típusú diabeteszes betegek anyagcseréjét, míg a folyamatos, változatlan intenzitású sétának ­- az eddigi megfigyelésekkel szemben- nem volt ilyen hatása.  

A szerzők áttekintik a klinikai és laboratóriumi endokrinológia legfontosabb alapelveit (receptorok tana, szabad hormon koncepció), a leggyakoribb vizsgálóeljárások (immunoesszé, tömeg-spektrometria) előnyeit és hátrányait. Rámutatnak az endokrin laboratóriumi lelet értékelésének komplexitására.