Biomarkerekkel kimutatható tüdőrák?
Bár az utóbbi évtizedekben a korábban gyógyíthatatlan tüdőrák terápiájában hatalmas haladásnak örvendhetünk, a sokáig rejtve burjánzó kór most is rengeteg áldozatot követel, nagy erőkkel folyik tehát a korai diagnózis lehetőségeinek kutatása.
A tüdőrák az összes új rákos megbetegedés 13%-a, az összes daganatos halálozás 27%-a. Hazánkban évente 8000 ember hal meg tüdőrákban. A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) – ami az összes tüdőrák kb. 80%-át teszi ki - várható túlélése IA és IB stádiumban 40-45% körül van, de előrehaladottabb stádiumokban rohamosan csökken. Érthető a törekvés, hogy a betegség a lehető legkorábban felismerésre és kezelésre kerüljön.
2002 és 2004 tavasza között a „The National Lung Cancer Screening Trial Research Team” az Egyesült Államok 33 jelentős egészségügyi központjában 53 454 magas tüdőrák-kockázatú (nagydohányos) személy szűrővizsgálatát végezte el: 26 722 betegnél alacsony dózisú mellkas CT-t, 26 732 személynél egyszerű posztero-anterior mellkas röntgen vizsgálatot. Kicsit több mint öt év után, 2009. decemberben értékelték a két szűrt csoportban a tüdőrákok kialakulását. A kezedeti szűrővizsgálatban a CT csoport tagjainak 24,2%-ánál, a mellkas röntgennel vizsgáltaknál 6,9%-ban találtak pozitív jeleket, melyek rendre 96,4%-ban, illetve 94,5%-ban bizonyultak hamis pozitív értékelésnek. A megfigyelési időszak alatt a CT-csoportban 1060 tüdőrák keletkezett (645 eset/100 000 személy/év), míg a rtg csoportban 941, ami 572 eset/100 000 személy/év gyakoriságnak felel meg (RR: 1,13, 95%CI 1,03-1,23). A tüdőrákból eredő halálozás a CT csoportban 247/100 000 személy/évnek, a röntgen csoportban 309/100 000 személy/évnek adódott, az alacsony dózisú mellkas CT szűréssel az tüdőrákos halálozás 20,0%-kal csökkenthető (95%CI 6,8-26,7, p=0,004). Megjegyzendő, hogy az alacsony dózisú mellkas CT csoportban az egyéb okokból bekövetkezett halálozás is 6,7%-kal kevesebb volt a Röntgen-csoporthoz képest (95%CI 1,2-13,6, p=0,02).
Nagy dohányosoknál valóban szóba jöhet az alacsony dózisú mellkas CT-vel történő szűrés, de a vizsgálat elég sok hamis-pozitív eredménnyel jár, a mai érzékeny szkennerek számos kicsiny, benignus csomót is észlelnek, ezért sok drága és felesleges biopszia történik. Érthető, hogy egyre élénkebben keresik a rák biomarkereit.
Dr. Peter Mazzone (Cleveland Clinic Respiratory Institute) és mtsai összehasonlították igazolt NSCLC-s betegek és kontroll személyek számos tulajdonságát: életkor, nem, dohányzás, lipidszintek, COPD, diabetes, stb., és mérték a két csoport vérében található különféle anyagok közötti különbségeket azt feltételezve, hogy a daganatos metabolizmus termékei talán már a képalkotóknál korábban jelezhetik a daganatot. Eredményeiket az októberi CHEST 2014 kongresszuson adták elő Austinban (Texas). A tanulmányba 94 tüdőrákos beteget, és 188 hozzájuk igazított kontroll személyt vontak be. A tüdőrákos betegek közül 50-nél adenocarcinoma, 44-nél laphámrák igazolódott. A rákos betegek 44%-ának I., 17%-ának II., és 39%-a III stádiumú volt a daganata. A tüdőrákos betegek általában idősebbek voltak a kontroll csoport tagjainál (68,7 év vs 66,2 év, p=0,013)), a vizsgált személyek átlagos életkora 67 év volt, 48%-uk nő volt. Minden levett vérmintát kétféle módon is ellenőriztek: nagy-teljesítményű folyadék kromatográfiával-tömegspektrométerrel, illetve gázkromatográfiával-tömegspektrométerrel, 8 anyagcsere fővonalban és 73 mellékvonalban összesen 534 metabolitot figyeltek. A két csoport között 149 metabolit koncentrációja különbözött: 70 alacsonyabb, míg 79 magasabb volt (q-érték <0,05). Adenocarcinomás esetekben 65, a laphámrákos esetekben 50 metabolit koncentrációja tért el szignifikánsan a kontrollokétól. A kutatók 36 olyan metabolitot emeltek ki, melyeknél a szenzitivitás 70,2%-ban, a specificitás pedig 89,5%-ban eltért a kontroll csoport adataitól (AUC= 0,837). Ez az eljárás eredményesebben különböztette meg a tüdő laphámrákjában szenvedő beteget a kontroll személytől. „Ki kell választani azokat a metabolitokat, amelyek a leginkább különböznek, és újabb betegcsoportokon kell a vizsgálatokat megismételni” – jelentette ki Dr. Mazzone. A nagy kihívás az egyes metabolitok kiválasztásában és a küszöbértékek meghatározásában van – különösen olyan esetekben, amikor a képalkotókkal gyanús képleteket lehet látni. A vizsgálatoknak egyszerűnek és a hétköznapokban használhatónak kell lenniük, ehhez viszont meg kell határozni a biomarkerek egy kisebb, valóban jelzésre alkalmas speciális csoportját.
Csak emlékeztetőül: sok-sok közlemény jelenik meg arról, hogy egyes trenírozott kutyák meglepően pontosan, akár 90%-nál nagyobb pontossággal kiszimatolják a bőrből, a vizeletből, a leheletből az ember rosszindulatú daganatait (Cable).
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. The New England Journal of Medicine
