Általános tumordiagnosztika vérmintából

Az angliai Bradford Egyetem kutatói által kidolgozott általános tumordiagnosztikai vizsgálattal vérmintából kimutatható, ha rákos elváltozás van jelen a szervezetben, így célzott kivizsgálásra csak a gyanúra okot adó esetekben lenne szükség – vélekednek a kutatók az új diagnosztikai eljárás alkalmazhatóságának távlati lehetőségeiről.

A limfocita-genomszenzitivitási (LGS) vizsgálat már a malignus elváltozás legkorábbi stádiumában is képes kimutatni a betegek és az egészségesek fehérvérsejtjeinek genomja közötti eltérést oly módon, hogy a limfociták UV-A-sugárzás hatására bekövetkező károsodásának mértékét méri. Bár a malignus vagy premalignus elváltozás pontos jellegéről nem ad információt, az egészségestől eltérő állapotot nagy érzékenységgel, illetve fajlagossággal mutatja ki. Az ígéretes eredményekről a világviszonylatban legtöbbször idézett biológiai szaklap, a FASEB honlapján olvashatunk.

A limfocita-genomszenzitivitási vizsgálat elméleti alapja az a megállapítás, mely szerint a kémiai anyagok genotoxicitásának vizsgálatára legalkalmasabbak a keringésbeli limfociták. E sejtek a vérárammal a szervezet minden részére eljutnak, és így – természetszerűleg – őket éri a legtöbb genotoxikus hatás a szervezetben (a WHO Nemzetközi Kémiai Biztonsági Programja is a limfociták célzott vizsgálatát ajánlja a genotoxikus hatások igazolására). Arra is utalnak vizsgálati bizonyítékok, hogy a daganatokból felszabaduló citokinek és kemokinek károsítják a limfociták működését, továbbá, hogy a daganatok progresszióját segítő gyulladásos folyamatok nemcsak a tumorsejtekben, hanem a gyorsan szaporodó fehérvérsejtekben is genetikai módosulásokat idézhetnek elő. A kolorektális rák esetében egyértelműen igazolták, hogy a limfociták funkcionális jellemzői kapcsolatba hozhatók a rákos elváltozás stádiumával.

Feltételezve, hogy a daganatos környezetből származó fehérvérsejtek érzékenyebbek a génkárosító hatásokra, mint az egészséges szervezetből vett sejtek, az új tumordiagnosztikai eljárás egy általános mutagén, az UV-A-besugárzás limfocitákra gyakorolt hatását vizsgálja in vitro. Az egyenkénti sejtvizsgálatra alkalmas gélelektroforézis (Comet assay) módosított formáját alkalmazó eljárás során a mintából kinyert sejteket agaróz gél különböző rétegeibe ágyazzák, majd UV-A-fénnyel besugározzák. A gél mélyebb rétegeibe jutó UV-A-sugárzás kisebb intenzitású, így a sejteket a gélbeli lokalizációtól függően eltérő erősségű sugárhatás éri. A következő lépésben elektroforézissel, sejtenként vizsgálják a kialakult DNS-károsodást: az elektromos térbe helyezett sejtmagból a károsodott – és ennek következtében töltéssel rendelkező – DNS a térerő hatására csóvaszerűen elmozdul (kilép a sejtmagból). A DNS-károsodás mértékét az úgynevezett csóvaindex jelzi.

A fenti elméleti megfontolásokat igazoló vizsgálatban 208 vérmintát elemeztek – közülük 114 igazoltan daganatos vagy rákelőző elváltozással diagnosztizált, de még kezeletlen betegektől, 94 minta egészséges kontrolloktól származott (a résztvevők életkora 18–77 év között változott). A mintákat kódszám alapján, randomizálva vizsgálták.

A tumoros betegek (melanoma, n=20; vastagbélrák, n=34; tüdőrák, n=4) vérmintáiból származó limfociták besugárzása után mért csóvaindex minden minta esetében meghaladta a rákelőző vagy tumorgyanús elváltozással (melanomagyanú, n=18; bél-polyposis, n=28; krónikus obstruktív tüdőbetegség, n=56) diagnosztizált betegektől nyert fehér vérsejtek besugárzás utáni csóvaindexét. A kóros mintákra jellemző érték következetesen meghaladta az egészséges kontrolloktól származó mintákban mért csóvaindex-értékeket. Az UV-A-sugárzás az agaróz gél mélyebb rétegeibe (400 mikrométer) ágyazott egészséges sejteket alig károsította, míg a kóros mintákból származó sejtek ebben a rétegvastagságban is számottevő DNS-károsodást szenvedtek el.

A bonyolult statisztikai elemzés és a teszt diagnosztikai hatékonyságát leíró ROC-analízis azt jelezte, hogy a limfociták mutagén UV-A-sugárzással szembeni érzékenységének ilyen módon történő mérése alkalmas az egészségesek és a daganatos elváltozással élők elkülönítésére, sőt, a vizsgálat eredménye alapján a rákelőző állapot és a manifeszt daganatos kórfolyamat is jól elkülöníthető egymástól. A módszer érzékenysége és fajlagossága összevethető a jelenlegi klinikai gyakorlatban alkalmazott daganatspecifikus diagnosztikai eljárásokéval.

Ha a fenti megállapításokat további, szélesebb körű tanulmányok is megerősítik, a limfocita-genomszenzitivitási vizsgálat a jövőben a daganatos betegségek populációszintű szűrésének költséghatékony eszköze lehet. Az eljárás világszabadalmát a Bradfordi Egyetem, a teszt jövőbeli kereskedelmi forgalomba hozatalának jogát pedig egy független cég (Oncoscan Ltd.) birtokolja.