Jelentős protektív hatással rendelkezik a nikotinamid a nem-melanoma típusú bőrrákok kialakulásával és kiújulásával szemben.

A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) gyakori, krónikus emésztő­rendszeri kórkép, amely jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét, és egyre növekvő közegészségügyi problémát jelent. A típusos és atípusos tünetekkel járó GERD-nek különböző klinikai megjelenési formái létez­nek, és olyan szövődményekkel járhat, mint az erozív oesophagitis vagy a Barrett-nyelőcső. A közlemény átfogó képet nyújt a GERD etiológiájáról, kockázati tényezőiről és patofiziológiájáról, valamint bemutatja a diag­nosztikai nehézségeket és a kezelési lehetőségeket.

 Az immunterápia egyre szélesebb körű alkalmazása mellett számos gasztroenterológiai mellékhatás jelentkezhet, ame­lyek súlyosan befolyásolják a betegek életminőségét, akár életveszélyes szövődményeket okozhatnak. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a hasmenés, kolitisz, hepatitisz és pankreatitisz, de leírásra kerültek egyéb, felső tápcsatornát érintő mellékhatások, illetve cöliákia is. A gyors felismerés és kezelés kulcsfontosságú a beteg állapotának javításában, melyben elsősorban a szteroidok állnak rendelkezésünkre, illetve mellékhatás függvényében különböző biológiai terá­piákat használhatunk. A cikk részletesen elemzi a gyakori mellékhatások diagnosztikai és terápiás lehetőségeit, segít­ségével kizárhatóak az egyéb etiológiák és könnyen megter­vezhetővé válik a kezelés is.

Magy Onkol 69:501-508, 2025

Gyógyszeres úton blokkolható a lupus egyik legjelentősebb genetikai rizikófaktora, az immunrendszert túlaktiváló PTPN22 gén.

Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése fel­veti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.

A közeli infravörös spektroszkópia segítségével olyan új paraméterek figyelhetők meg, amelyek időben figyelmeztetnek a veszélyre.

Az újszerű terápia lényege a bélben található fontos hormontermelő sejtek számának és funkciójának helyreállítása.

Az antikoaguláns terápia indítása vagy visszaállítása intracerebrális vérzést
követően nagy körültekintést és több szakma konzultációját igénylő döntéshozatal nyomán történhet. Ennek során a tromboembolizációs rizikó, az agyvérzés típusa határozza meg, hogy vérzés után is alkalmazható-e tartós antikoaguláns kezelés – ha igen, annak időzítése döntő jelentőségű. Az orális antikoagulálás során a direkt orális antikoagulánsok preferálandók.

 A daganatos betegek ellátását szolgáló orvosi diagnosztika és terápia rohamos fejlődésen megy át. Míg a molekulárisan célzott gyógyszerek térhódítása ta­pasztalható, a hagyományos citosztatikus és hormonterápiák számos indikáció­ban jelenleg is preferáltak, így ezen szerek terápiás és nemkívánatos effektusai­nak ismerete továbbra is fontos. Közel 150 klasszikus kemoterápiás és endokrin hatóanyag törzskönyveit és vonatkozó szakirodalmi adatait áttekintve megál­lapítható, hogy a vizsgált ágensek harmadánál észlelhető glükometabolikus mellékhatás, legtöbbször enyhe és átmeneti hiperglikémia, ritkábban szekun­der diabétesz. Súlyos szövődmények nem jellemzők, antidiabetikus kezelésre vagy nincs szükség, vagy orális antidiabetikumok beállítása elegendő. Az új onkodiabetológiai szemlélet és a klasszikus daganatterápia megfelelő mel­lékhatás-menedzsmentje alapvető feltétel, melynek hiányában a daganatos betegek életminősége és életkilátásai kedvezőtlenebbül alakulnak.

Az ANXA3 fehérje és az IL-6 is jó gyógyszercélpont lehet az agydaganatok kezelésére szánt, személyre szabott terápiás módszerek kifejlesztése során.